„Az oktatás jó színvonalú anyagi ellátását állami feladatnak tekintjük.”
(Részlet az MDF választási programjából.)
Miközben a közgazdasági egyetem egyik emeleti dísztermében Manherz Károly – a művelődési minisztérium közigazgatási államtitkára – újságírók előtt parolázott a Német Akadémiai Csereszolgálat Budapesten tartózkodó képviselőivel, addig az aulában már diákok százai gyülekeztek.
Dermedt csend fogadta Bánlaki Ildikó negyedéves hallgató szavait, amikor a Diákjóléti Bizottság idei első ülésén azt mondta, hogy NE. Ne itt ossza meg a társaságot a koncért való marakodás, ne köztük szítson ellentétet a tárca felsőoktatást sújtó intézkedése.
Szombathelyen nem kellett különösebb gyúanyag ahhoz, hogy soha nem volt méretű hallgatói tiltakozás bontakozzon ki. Hatalmas „SZOCIÁLIS GETTÓ” feliratú vászon húzódott a főiskola bejárati kapuja felett, amikor kiderült, mi is várható.
A két liberális pártot az utóbbi hónapokban (rendszerint a két választási kampányidőszakban) többször illették a vallásellenesség vádjával. Vajon igaz-e ez a vád? Ha igen, hogy tudnak részt venni hívő emberek e pártok munkájában? Ezekkel a kérdésekkel gyakran találkozom.
A kereszténydemokrácia azt hirdeti, hogy bizonyos keresztény értékeket az államnak előnyben kell részesítenie, sőt meg kell jelenítenie. Aki egy kicsit is foglalkozott a keresztyén etikával, tudja, hogy ez nem más, mint a katolikus morálteológia szociális alapelve, a politikai katolicizmus támpillére.
Ha eddig nem tudták volna, most megtanulták diákjaink, mire jó egy kormányzat. Arra, hogy összehangolja az ellene lázadózók megmozdulásait. Szombathelyi, debreceni, szegedi, pécsi, budapesti beszámolóink egységesen tanúsítják: az elégedetlen, de nyugodt diákifjúság a nyugodt erő közreműködésével vált nyugtalanná.
Beszélő: A tettek embere! Ilyesmivel a diktátorok szoktak hivalkodni. Nem éppen liberális jelszó.
Demszky Gábor: Hozzá kellene tenni, hogy a tettek egy nyílt városházán folynak majd, amennyiben megválasztanak. Ami szó szerint azt jelenti, hogy a városházát ki kell nyitni az emberek előtt. Érezzék végre, hogy a hivatal őket szolgálja, a hivatalnok az ő adójukból fizetett alkalmazott. Az ülések teljesen nyitottak lesznek. Akit érdekel, előre megtudhatja, mi lesz a napirend. Minden fejlesztési koncepciót vitára bocsátunk a sajtóban.
Ősz van, ideiglenes napfény és nyugalom a nagytétényi református gyülekezet udvarán. A hatalmas jegenyék zörögnek csak, mintha az írásban leveleznének. Vagy ügyiratok közt kotorásznak?…
Az idén június 17-én, a vasárnap délelőtti istentiszteletre érkező atyafiak – köztük a nyolcvanhét éves templomépítő Szilágyi Miklósné is – lelakatolva találták az Istenháza valamennyi bejáratát. A Tökről érkező Juhász Levente lelkipásztor csaknem rosszul lett, de azután „felindította az Úrnak Lelke”, és egy keze ügyébe eső ásóval leverte az udvari bejárat lakatját.
Sok előnnyel járhat, ha valaki a hatalom birtokosai közé tartozik. Például olyan közvélemény-kutatást rendelhet meg a választás előtt, ami elsöprő többséget jósol a saját pártjának, megalázó vereséget az ellenfélnek: a másodrendűen hitelesnek nyilvánított, kirekesztésre ítélt pártnak. Esetleg rendelni se kell, szállítja – elvégre nem árt a hatalommal jóban lenni – a fentről érkező sugallatok megsejtésében némi rutinnal bíró intézet külön felszólítás nélkül is. A jelentést azután közli az újság, nagy betűkkel, az első oldalon.
De olykor mégsem sikerül elérni a célt.
– A Választási Lap utolsó oldalán legalább három állítás véleményünk szerint, hamis, lejárató szándékú.
Nemessuri Zoltán: Például?
Haraszti, a maoista
– Haraszti maoista múltja. Haraszti sosem tagadta, hogy közel állt a hatvanas évek újbaloldali mozgalmaihoz. Ezt az új baloldaliságot nálunk felületesen és lejárató szándékkal azonosították a maoizmussal.
Elment talán az eszem? A korán elérkező estében – mely éppoly melegnek tűnik ma, mint a tegnap volt március 25-i – az utcákat járom, s igyekszem leolvasni az emberek arcáról elszántságukat, a dacot, mely olyannyi grimaszra adott okot az elmúlt fél év során. Elment tehát az eszem? – gondolom néhány sikertelen próbálkozás után, minthogy semmilyen eredményre sem jutok.
Kezdetben könnyű volt minden, eljártak a kubaiakhoz, mert Robi a fejébe vette, hogy az angol mellett ingyen megtanul spanyolul, az angol már elég jól ment, aztán lábtengóztak, moziba mentek, hellóztak az utcán, Ádám állandóan csajozott volna, Béta meg orvos akart lenni. Mást nem is nagyon tudtak róla azonkívül, hogy a szülei elváltak, az anyjával és a nagyanyjával él egy fedél alatt, és igen gyakori menü náluk a májkrém.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 4 hét
10 év 29 hét
10 év 33 hét
10 év 33 hét
10 év 34 hét
10 év 35 hét
10 év 35 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét
10 év 38 hét