Skip to main content

A létminimum alatt

A romániai cigányság követeléseinek vázlata


Mi, a Romániai Cigány Nemzet, a demokratizálódás útjára lépő Román Kormánytól az alapvető emberi, egyéni és csoportos jogaink biztosítására követeljük:

1. tartsanak demokratikus (igazságos) népszámlálást;

2. a népszámlálási nyomtatványokba vezessék be a cigány rubrikát;

3. az államigazgatási szervekben a cigányok számarányának megfelelő cigány képviseletet;

4. a cigány kultúra és történelem igazsághű, torzításoktól és hamisításoktól mentes feltárását;

5.










Zászlós/né: Mélyrétegek


Az Oltalom révén naponta kerülök kapcsolatba nyugdíjasokkal is, természetesen: kisnyugdíjasokkal. Nem is tudom, hogy a valóságban léteznek-e nagynyugdíjasok, mivel csak hallomásból tudok róluk – de gyanítom, hogy létezésük nem csupán spirituális jellegű. Nem az okozati összefüggés kedvéért említem ezt most, csupán eszembe jutott a régiek mondása: sötétben tündöklőbb a fény.

Morvay Beáta: Ki költözik a Liszt Ferenc térre? (II.)


A V. család megpróbál elhelyezkedni az új lakásban. Vagy ők, vagy a bútorok, de együtt semmiféleképpen nem férnek el. Ezért a bútorok egy része az udvarra kerül.

Este látogatók érkeznek: poloskák. A maguk egyszerűségében – a megváltozott helyzetre tekintet nélkül – ellepik a falakat és a gyerekeket.

Így az első éjszakát V.-ék a konyhában, az asztal körül töltik. Míg a gyerekek ülve alszanak, a szülők számolni kezdenek. (V.-né 4300 Ft-ot, V.




Morvai Bea: „Ha tudom, hogy ilyen rendesek, akkor maradhattak volna”!

avagy ki költözik a Liszt Ferenc térre – avagy hogyan növelhető az eladandó lakások száma


Tény:

V.-éket 1990. március 8-án a Belváros elit negyedéből karhatalommal kilakoltatták ugyanazon kerület elslumosodott részébe. Így a szoba-hallos, komfortos, 60 négyzetméteres lakásból a kétgyerekes család 30 négyzetméteres szoba-konyhába került.

De mi is történt?

V.-né 1971-ben felkerült Budapestre. Állás mellé albérletet is talál. 17 négyzetméteres szobát a tetőtérben. A főbérlő halálakor – 1974-ben – ő válik főbérlővé.






S. [Solt Ottilia]: Szegedi tudósítónk jelentkezik


A szegedi harminc hajléktalan március 5-én beköltözhetett egy szanálandó, már kiürített belvárosi bérház egyik lakásába. Két hétre.

Miután az elhagyott, de komfortos felvonulási épület, a felszabadítható nevelőotthon nem lett az övék, a városi tanácsnak új ötlete támadt. Szeged szélén, a Repülő téren található egy szükséglakástelep. Főleg cigányok lakják. Átmeneti jelleggel költöztették ugyan oda őket, de az évek folyamán berendezkedtek. Többen állatot tartanak például, sőt legújabban önkormányzat is alakult.


–lt [Solt Ottilia]: Sátor


A Parlament előtt lapzártakor is ott virít a sátor, ami lassan úgy hozzátartozik a Kossuth Lajos térhez, mint Rákóczi fejedelem lovas szobra. A sátor oldalán felirat: A nép adománya.

Az írás igazat mond, ez ugyanis már nem az a sátor, amelyről két héttel ezelőtt írtunk. Azok a sátrak az V. kerületi kapitányság raktárában pihennek (elismervény nélkül, ami azt illeti). Noha a BRFK, valamint a tanács annak rendje és módja szerint tudomásul vette a sátras demonstrációt, később – úgy tűnik – megbánta.


–efhá– [F. Havas Gábor]: Hajléktalanítás


A Raoul Wallenberg Egyesület „hírhedt” tényfeltáró bizottsága és a Phralipe Független Cigány Szervezet miskolci képviselői február elején megbeszélést kezdeményeztek a miskolci városi tanács illetékeseivel. Tavaly február óta – amikor a gettóellenes küzdelem megindult – a sokadikat. A gettó nem épült fel, a tanács harcmodort váltott, de egyébként maradt minden a régiben. (Lásd „Hány ember fér el egy szobában?”, Beszélő, új folyam, I. évfolyam 2.

–lt [Solt Ottilia]: Menhely Szegeden

Bagatelle 1.


Egyszer már híre kelt, hogy Szeged városa is szállást nyitott a hajléktalanoknak.

Morvay Beáta: A gyermekvédelem teszi a dolgát


Sz.-né 30 éves fiatalasszony. Hét gyereke van: Budapesten született, itt nőtt fel, csak rövid, ám termékeny házassága éveit töltötte Tiszakécskén, a férje házában. A férj egy maszek vállalkozó segédmunkásaként járta az országot ez idő alatt, nem is keresett rosszul. Az asszony némely gyerekei után méltányosságból GYES-t kapott. Jól megvoltak egészen addig, amíg egy szép napon meg nem jelent egy idegen nő három gyerekkel, s be nem jelentette igényét Sz.-re, akitől a gyerekek származnak. A fiatalasszony elvált, és visszaköltözött az anyja 24 négyzetméteres lakásába öt gyerekkel.

S. O. [Solt Ottilia]: Réteges tüntetés


A Parlament körül további demonstrációk is folynak. A SZOT szakszervezetei hétfő (jan. 29.) délutánra nagygyűlésre hívták a dolgozókat: le az árakkal, fel a bérekkel, le a népsanyargató gazdaságpolitikával! A tüntetést támogatta az MSZP, a Szociáldemokrata Párt, sőt az MSZMP is. (A tudósító találkozott pl. Kemény László dolgozóval, az ex-MSZMP ex-Pártfőiskolájának ex-rektorhelyettesével, a BAL prominens képviselőivel, a SZOT Iskola tanárával, és hallott egyes demonstrálókat igen lelkesen ordítani, amikor a szónok a népszavazásra herdált százmilliókat sajnálta.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon