1928. április 2-án született Budapesten. Baján nőtt fel, itt is érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 1944-ben, mint zsidót deportálták. Hazatérése után Baján belépett a Kommunista Pártba, ifjúsági vezető lett. Budapestre jött, és a Győrffy Népi Kollégium egyik legfiatalabb tagjaként gyarapította tudását. 1951-ig funkcionáriusként a Diákszövetségben és a DISZ-ben tevékenykedett, ekkor az éberségi kampányban lecsaptak rá, és eltávolították az apparátusból. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófia szakot végzett, majd tanári diplomát szerzett. 1953-tól ’54-ig, rehabilitálásáig az ELTE-n tanársegéd, utána a DISZ Főiskola tanára. 1955-ben a Petőfi Kör titkára, Nagy Imre híve lett. Elsősorban az ő személyén és tevékenységén múlott, hogy a DISZ fennhatósága alá tartozó vitakör 1956-ban történelmi szereppel bíró ellenzéki fórummá vált. A forradalom leverésekor a Nagy Imre-csoporttal együtt a jugoszláv követségen kapott menedéket. Romániába deportálták, majd 1958 augusztusában 15 évi börtönre ítélték. 1962-ben szabadult. A Dolgozók Esti Gimnáziumában kapott állást, itt dolgozott 1970-ig, mellette olvasásszociológiával kezdett el foglalkozni. 1970-től az OPI (Országos Pedagógiai Intézet) munkatársa lett. Részt vett a Népi Kollégiumok történetének feldolgozásában, felkarolta az erdélyi magyar és a hazai cigány kisebbség ügyét.
1979. december 6-án öngyilkos lett.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét