Vissza a főcikkhez →

Az Olvasótábor máig élő civil kezdeményezés. Leginkább 10-12 napos táborok formájában. 1972-ben indult az Olvasó népért mozgalom védőernyője alatt Varga Csaba kezdeményezésére. Az „életmódkísérlet hátrányos helyzetű gyerekeknek” gondolat jegyében elsősorban kiscsoportos beszélgetés keretében, fiatal értelmiségiek, főleg 10-14 éves gyerekeket próbáltak segíteni önismeretük elmélyítésében, értékrendjük és jövőképük formálásában; inkább partneri, baráti, mint pedagógusi szerepben. Szellemi gyökerei Comenius, Karácsony, Moreno, Rogers, Gordon, a népfőiskolák, a cserkészet és a bázisközösségi mozgalom, az olvasókörök, a lelkigyakorlat és az angolszász reformpedagógia. Az olvasótáborban az irodalom, a művészet és a tudomány nem cél, hanem eszköz, alárendelve annak a beszélgetésnek, amelynek témája a résztvevőknek önmagukhoz, társaikhoz, a világhoz és a szellemi szférához való kapcsolata. Hamarosan szakmunkástanulóknak, majd diplomásoknak is rendeztek táborokat; ez utóbbiakat ’89-ig a politikai vezetés – mert az uralkodó ideológia helyett különféle humanista eszmék pluralizmusa jellemezte a táborok értékrendjét – mint ellenzéki jellegű tevékenységet jegyezte, és homlokát ráncolva figyelte.

• Befejezetlen múlt