Vissza a főcikkhez →

A svéd szociáldemokraták az első világháború vége óta alig húsz évet töltöttek a hatalmon kívül. A már életében legendás szociáldemokrata vezér, az autoriter Per Albin Hansson második világháborús nemzeti koalíciós kormánya óta pedig csupán kilenc évre adta ki kezéből a kormányrudat. Tage Erlander kormánya 13 évig, Olof Palme kormánya – kis megszakítással – 11 évig, Ingvar Carlsson kormánya pedig – korábban – 5 évet volt hatalmon. 1932–1976, illetve 1982–1991 között a szociáldemokraták folyamatosan kormányoztak Svédországban, de abszolút többséget csak két választáson tudtak szerezni, 1941-ben és 1969-ben, különben, többnyire kisebbségben vagy koalíciós partnerekkel gyakorolták a hatalmat.

A dán szociáldemokraták – svéd társaikhoz hasonlóan – jelentős kormányzati tapasztalatokkal rendelkeznek. Az 1871-ben alakult párt 1884-ben jutott be a parlamentbe, 1916 és 1920 között már a kormánynak is tagja volt, 1924 és 1926 között pedig ő vezette a koalíciót, ám ellentétben svéd testvérpártjával, egyetlenegyszer sem sikerült abszolút többséget elérnie. A II. világháborút követő időszak 19 kormányából 14-et vezettek a szocdemek, s a 11 kormányfőből 6 miniszterelnök ebből a pártból került ki. Az 1973-as választások következtében előbb liberális kisebbségi kormány alakult, majd 1975-től ismét a szocdemek álltak a kormányrúdhoz, hogy – többnyire kisebbségben – folyamatosan kormányozzanak egészen 1982-ig. Ekkor az 1975-től kormányzó Anker Jorgensen miniszterelnök a pártvezetésről is lemondott.

• Külföld