Vissza a főcikkhez →

Szabó Miklós: Először is szeretném leszögezni, hogy a sztrájkolok álláspontjával és magával a sztrájkkal is teljes mértékben egyetértettem, ugyanakkor az volt a véleményem, hogy nem lenne helyes, ha a demokratikus elkötelezettségű tollforgatók ebben a helyzetben bojkottálnák a lapot, ha hagynák, hogy az MDF-es agit-prop. szellem, a rossz befolyás eluralkodjon a lapban. Félő volt, hogyha az excrementum szakértők elárasztják a lapot, akkor már tőlük többé senki vissza nem veszi.

Beszélő: Mindenesetre ebből az irányból mások nem követtek, egyedül maradtál a sztrájktörő bélyegével.

Sz. M.: Ebben az esetben én járattam le magam személyesen, de nem járattam le az ügyet. Nekem a Magyar Nemzet vezető magjáról azok a középkori ábrázolások jutnak az eszembe, amelyeken a halottból kiszáll a lélek, s egyik oldalról az angyal, a másikról az ördög ráncigálja. Úgy gondoltam, hogy ezt a lelket nekem is ráncigálnom kell, mielőtt el nem viszi végleg az ördög.

Beszélő: Nem az növeli inkább az ördög esélyeit, aki csökkenti a laptulajdonosok késztetését arra, hogy kimozduljanak önkényúri pozíciójukból, s ezzel csökkenti az esélyét annak, hogy a lapnál maradjanak azok, akik ott az ördög ellenerejét képezték.

Sz. M.: Én úgy láttam, hogy a vezetés pozíciói elég erősek ahhoz, hogyha nem akar, ne tartson igényt ezek munkájára. Úgy gondoltam, hogy azzal a gesztussal, amit teszek, a vezetés kompromisszumkészségét, a demokratikus erők felé nyitott részét erősíthetem. Ez kétségtelenül kabinetpolitika, de hát az is a politika része. Én valamelyest belelátok a lapvezetés belső erőviszonyaiba, s azt mondom, megvan a lehetőség arra, hogy a Magyar Nemzet köztes helyzetben maradjon az ellenzékiség és a kormánypártiság között, és ne legyen belőle egy másodosztályú Új Magyarország.

• Belföld