Az OMON (Különleges rendeltetésű rendőri alakulat) intézménye a peresztrojka csúcspontján, 1987-ben jött létre Leningrádban, az ottani területi pártfőtitkár kezdeményezésére, törvénytelennek minősített tüntetések szétverésére. Fővárosi „tagozatát” 1988 augusztusában vetették be először a Puskin téri tüntetésen, s azóta az 1400 fővel induló állomány a moszkvai megmozdulások elmaradhatatlan résztvevője. A szovjet belügyminisztérium tulajdonképpen ezt a kész helyzetet „foglalta törvénybe”, amikor az egész unió területére kierjesztette, s a köztársasági belügyminisztériumok fennhatósága alá helyezte a jól felfegyverzett rohamhálózatot.
A köztársasági belügyesek egy része csakhamar megelégelte a kéretlen beosztottakat: elsőként a rigai parlament kötött útilaput a feketesapkások talpára, megfosztva őket rendőri státusuktól, ám a központi belügy érdekes módon befogadta őket, s ettől kezdve mint szövetségi szerv hajtották végre akcióikat. Nem mintha a különbség oly tetemes lenne. Talán csak a célpontok változnak: mint emlékezetes, 1991. január 20-án megostromolják egykori kenyéradójuk, a lett belügyminisztérium épületét. Litván kollégáik önként fordítanak hátat köztársasági főnökeiknek: a tragikus 1991. január 13-i éjszakán lépnek ki a litván belügy kötelékéből. A központi deszantegységek parancsnoka veszi őket gyámság alá.
Április 22-től az azerbajdzsáni rohamosztagokról lehet lépten-nyomon hallani: ekkor kezdődik a hadsereggel közösen végrehajtott akció a törvénytelen fegyveres egységek leszerelésére. Egymást érik a törvénytelenségek, gyilkosságok, különösen az örmény falvak kilakoltatása során.
Május közepén valóságos pogromsorozat indul lett, litván és észt határ menti vámhivatalok ellen.
Nemzetközi tiltakozásra a Szovjetunió legfőbb ügyésze május 30-án vádat emelt a rigai OMON ellen „hatásköri túllépés” miatt. Az akciósorozat azonban két hét múlva tovább folytatódott…
(Az Express Chronika és a Moszkovszkije Novosztyi adatai alapján)
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 12 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét