Vissza a főcikkhez →

„1933 februárjában mint párttagot s volt vöröskatonát kineveztek a Pologa-Janyenka falu Molotov-kolhozának elnökévé, 1932-ben az összes gabonát elvitték, az utolsó szemig. 1933-ban, a gabonabetakarítás megkezdéséig az 1932. évi lakosságnak mindössze 47%-a maradt életben. A többiek éhen haltak. Éhen halt feleségem atyja, fivére, nővére, és mi semmivel sem tudtunk segíteni, hogy életben maradjanak. Volt a falunkban egy Zrazsevszkij nevű férfi, aki megölte a feleségét, hogy ne haljon éhen. Még a szülei is ettek meggyilkolt menyük, Odarka húsából. Odarka fejét iskolás gyerekek találták meg a temetőben, egy zsákba dugva elásva, és elvitték az iskolaigazgatónak, aki aztán felvitte a „leletet” a községi tanácsházára.

Én magam épp akkor ott voltam, s a községi elnökkel együtt elmentem Zrazsevszkij tanyájára, és megkérdeztem tőle: „Hol a feleséged?”. Mire az csak ennyit válaszolt: „Elment a testvéréhez a szomszéd faluba”. De ekkor sült hús szaga csapta meg az orrunkat, s a feleséghússal teli fazekat húztam ki a kemencéből.

Bevittük Zrazsevszkijt a hússal együtt a községi tanácsra, kihívtuk a járási rendőrséget, ekkor vallotta be, hogy megölte a feleségét, és az egész család evett a húsából. Még a szomszéd családnak is adtak belőle.”

(P. L. Szujatyenko, a nagy honvédő háború veteránja)

---

„Elég gyakran megfordultam a szomszédainknál. Heten voltak. A férj, a feleség meg öt gyerek. A legnagyobb 14 éves volt, a legkisebb még a kettőt se töltötte be, sokszor játszottam velük. Egyikük, Szása, az osztálytársam volt. Először az apjuk halt éhen, aztán az anyjuk. Szása kimaradt az iskolából. A tanítónő engem bízott meg, hogy tudjam meg, mi történt. Átmentem hozzájuk, ott feküdtek egymás mellett, dérlepte lópokróccal letakarva. Kilátszott alóla a fejük. De öt fej helyett csak három. Hiányzott a két legkisebb, egy lány meg egy fiú. Kérdem, hol vannak. Szása, meg a legöregebb, Anatolij, szemlesütve hallgattak. Aztán Anatolij ordítani kezdett rám, és elzavart.

Amikor ezt elmeséltem a nagybátyámnak, aki a szomszédban lakott, megtiltotta, hogy még egyszer odamenjek, és megsúgta, hogy igen, Szásáék megették a két kisgyereket.”

(Ny. Sz. Nyezsivenko, 1933-ban Azovszkoje falu lakosa)

• Befejezetlen múlt