1991. január: Megkezdődnek a tárgyalások a pénzügyi és politikai unióról.
1991. december: Az EK-kormányfők jóváhagyják a szerződést.
1992. február: A külügyminiszterek aláírják a szerződést.
1992. június: A dánok népszavazáson elutasítják a szerződést.
1992. szeptember: Nagy-Britannia és Olaszország a „fekete szerda” napján kilép a valutaátváltási mechanizmusból. A francia népszavazást mikroszkopikus többséggel Maastricht hívei nyerik meg.
1992. december: Az edinburgh-i csúcstalálkozón a dánokat feljogosítják arra, hogy kimaradjanak az egységes pénzügyi és védelmi politikából.
1993. május: A második népszavazáson a dánok elfogadják Maastricht módosított változatát.
1993. augusztus: A bizalmi kérdés felvetése után Major miniszterelnök keresztülverekszi Maastrichtot a brit alsóházon. Nagy-Britannia tizenegyedikként ratifikálja a szerződést.
1993. október 12.: A német alkotmánybíróság jóváhagyja a szerződést.
1993. november 1.: Ezen a napon esedékes a szerződés hatályossá válása.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 13 hét
10 év 39 hét
10 év 42 hét
10 év 42 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét
10 év 46 hét
10 év 47 hét
10 év 47 hét