Vissza a főcikkhez →

Beszélő: Mi az Ön válasza az elbocsátott szerkesztők állításaira?

Z. Szalai Sándor: Ezek vádaskodások, amiket visszautasítok. Mi jogon kérdőjelezik meg a vezetői kollektíva kompetenciáját vagy az enyémet?!

Beszelő: Az ügy túlnőtt a kiadó határain…

Z. Sz. S.: Az egész kiadói belügy. A létszámleépítés már hónapok, évek óta kívánatos és esedékes volt. Tudomásom szerint a Corvinánál, a Magvetőnél és a Móránál minden különösebb felhajtás nélkül lezajlott. Emberségi megfontolásokból én vártam vele a legtovább.

Beszélő: De hogy miért éppen ez a négy ember…

Z Sz. S.: Nyugodtan leírhatja, már tavaly javasolta a kiadó egyik szerkesztője, Réz Pál, hogy csökkenteni kell a szerkesztők létszámát. Kollektív döntés volt, bár a három főszerkesztő közül az egyik írásban nyilatkozott, miszerint a tizennégyből nem képes megnevezni azt a hét szerkesztőt, akiket érdemes megtartani. Dönteni kellett, mert egyszerűen nem tudunk munkát adni ennyi embernek.

Beszélő: Ez a négy ember a kiadói belső ellenzék élcsapata…

Z. Sz. S.: Nem pontosan. A „kisebbségi hozzászólás” hat aláírója közül három. Belső ellenzék mindig is volt, és én mindig meg is hallgattam a véleményüket. De csak kritizálnak. Hol voltak, milyen javaslattal éltek, amikor a hogyan továbbról kellett dönteni?

Beszélő: Apropó, döntés! Az Adventi Kalendárium, illetve a Révai-lexikon ügye…

Z. Sz. S.: Nevetséges vádaskodások. Minden kiadónak vannak behajthatatlan követelései. A Cleopátra csődbe ment, bírósági eljárást időben, több ízben szorgalmaztak. Ettől még nem kellene alkalmatlansággal vádolni olyasvalakit, aki 1954 óta dolgozik ebben a szakmában, 1960 óta pedig ennél a kiadónál.

Beszélő: Lesznek további elbocsátások?

Z. Sz. S.: Nem tudom. 30 körüli létszám lenne a reális. Meglátjuk, miként dönt a minisztérium. Mi a klasszikus magyar irodalom kiadásának monopóliumáról lemondtunk, de kell hogy legyen gazdája. Június 18-án tizenkét kiadó találkozott, s deklarálta ennek fontosságát.

Beszélő: Egy esetleges privatizáció esetén szükség lenne teljes pénzügyi átvilágításra.

Z. Sz. S.: Állunk elébe. De ez nem a mi dolgunk.

Beszélő: Nem gondolja, hogy a kulturális tárca rendelkezésére álló 100 millióból túl nagyot akart kikanyarítani?

Z. Sz. S.: Harminchétmilliót kértem, annyi szükséges a fennmaradásunkhoz. Viszont mindössze 11 milliót kaptunk, ami csak a vegetáláshoz elég. A példányszámok – az előző évhez mérten – az egyötödére csökkentek, az ÁKV első negyedévi megrendelése nem érte le az egymillió forintot.

Beszélő: Az ügy nyomán nem ingott meg a hite? Megmarad a pozíciójában?

Z. Sz. S.: Miért kellene ezen gondolkodnom?

• Belföld