Skip to main content

Az 1963-ban készült játékfilmek

Vissza a főcikkhez →


Az aranyfej
(Richard Thorpe)

Bálvány
(Mamcserov Frigyes; később Omlás címmel)

Egy ember, aki nincs
(Gertler Viktor)

Férjhez menni tilos
(Zsurzs Éva)

Foto Háber
(Várkonyi Zoltán)

Hattyúdal
(Keleti Márton)

Hogy állunk, fiatalember?
(Révész György)

Meztelen diplomata
(Palásthy György)

Mindennap élünk
(Rényi Tamás)

Nappali sötétség
(Fábri Zoltán)

Nyáron egyszerű
(Bacsó Péter)

Oldás és kötés
(Jancsó Miklós)

Pacsirta
(Ranódy László)

Párbeszéd
(Herskó János)

Sodrásban
(Gaál István)

A szélhámosnő
(Kalmár László)

Tücsök
(Markos Miklós)

Új Gilgames
(Szemes Mihály)

Az utolsó előtti ember
(Makk Károly)



















Megjelent: Beszélő folyóirat, 5. szám, Évfolyam 2, Szám 5


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon