Skip to main content

Beszélő évek – 1963

Radó Dezső: Astoria aluljáró


Hivatalos szóhasználattal élve, az 1963. április 4-i amnesztiával a „dolgok lerendeződtek”. A „lerendezés” legtragikusabb vonulatáról hiteles tanúságtétellel rendelkezem, így elsősorban erről adok számot. 1962-től 1984-ig – 22 évig – a Fővárosi Kertészet igazgatója voltam, ám három ízben (1971-ben, 1980-ban és 1990-ben) megbízottként a Fővárosi Temetkezési Intézetet is vezettem. Sajátos Guiness-rekord. 1990-ben, mint az Intézet megbízott igazgatója, szembesültem a 301-és parcellával, a végső megoldás helyszínével.

Ám most még 1963-ban élek, semmit sem tudok a parcelláról.


Parti Nagy Lajos: Szép versek 1963


Többszöri nekifutásra, s a magam számára is meglepően végigolvastam ezt a könyvet, noha Szép verseket nem olvas, hanem lapozgat az ember, sétálgat benne föl s alá, mint egy kiállításon, ahol a résztvevők sokkalta fontosabbak, mint kiállított tárgyaik.

Úgy is mondhatnám, a Szép versek a résztvevés antológiája, nem hibája ez neki, hanem természete, s nincs ember, ki ne a fényképeknél kezdené az ismerkedést, illetve kezdte volna, amikor már és még voltak íróportrék a sorozat köteteiben.


Bán Zoltán András: Rozsdatemető


Ha jól emlékszem, a Rozsdatemetőt az egyetem alatt olvastam először, de untam, semmit sem jelentett a számomra; azt gondoltam, hibátlanul rossz regény, ne foglalkozzunk vele. Most megint elolvastam, kétszer is, untam ezúttal is, de két kérdés foglalkoztatott: mi okozhatta a könyv példátlan sikerét megjelenése idején; továbbá, hogy vajon rendelkezik-e a regény valaminő esztétikai értékkel, magyarán szólva olvasható-e még egyáltalán, ha irodalomszociológiai helyi értékétől eltekintünk?

Az 1963-ban készült játékfilmek


Az aranyfej
(Richard Thorpe)

Bálvány
(Mamcserov Frigyes; később Omlás címmel)

Egy ember, aki nincs
(Gertler Viktor)

Férjhez menni tilos
(Zsurzs Éva)

Foto Háber
(Várkonyi Zoltán)

Hattyúdal
(Keleti Márton)

Hogy állunk, fiatalember?






Bori Erzsébet: Mesterek és művezetők

A fordulat éve a moziban


Jó nevű magyar rendezőnek fejére olvassák, hogy Antonioni követője. Alkotó öntudatosan közli, hogy életében nem látott még Antonioni-filmet. Ezalatt filmklubok vitáin és olvasói levelekben a nézők Az éjszaka bemutatását követelik. 1963-at írunk.

A rendszer épp hogy konszolidálódik, és máris elkezd operettjelleget ölteni, bár a belül lakók nem úgy érzik, hogy a mosoly országában élnek. A kultúrháború vesztésre áll, de ezt a csatát a nép nyeri: szeptemberben a Filmmúzeum műsorára tűzi Az éjszakát.


G. Á. [Gereben Ágnes]: Valentyina Tyereskova 24 éve


1963. augusztus 16-án a Vosztok–8 szovjet űrhajón a világtörténelemben először egy nő hagyta el az öreg Föld légterét, 48-szor megkerülte bolygónkat, és három nappal később sikeresen visszatért.

Neményi László: Az elnök halála

Neményi László


1963. november 22-én, pénteken, helyi idő szerint 12:30-kor lövések dördültek el Dallas belvárosában. A lövések véget vetettek John F.

Botka Ferenc: Déry Tibor Bécsben és Nyugat-Európában


A jól értesült Frankfurter Rundschau már 1962. december 15-én hírt adott Déry tervezett utazásáról.

Az érdeklődés érthető, hiszen az író személye 1960-ban történt szabadulása után is közérdeklődést keltett – már azzal is, hogy Számadás című novellája megjelent az Új Írás 1962. szeptemberi számában, feloldva ezáltal az évek óta húzódó szilenciumát. Déry újra ír címmel a hír végighullámzott a német napisajtó szinte minden termékén. (S rövidesen megjelent maga az elbeszélés is a Neue Rundschau 1963.


Szakolczai Attila: Az amnesztia


A kegyelem jó dolog,
de előbb egy kicsit akasztunk.
Felix zu Schwarzenberg, 1849

Ennek az egésznek a tendenciája nincs rendben.
Kádár János, 1957

Nagyobb mérvű politikai változások természetes hozadéka valamilyen amnesztia. Amnesztiát hirdettek a Szovjetunióban Sztálin halálát követően, Magyarországon 1945 után, majd 1953-ban, az új szakasz jegyében. A „Rákosi és társai által elkövetett párt- és népellenes bűnök kijavításáért” is sorompóba lépő Kádár-kormányzattól joggal várhatta volna a magyar társadalom a közkegyelmet.







Pór Edit: „Nemkívánatos jelenségek” és „ellenséges megnyilatkozások” a sajtóban I.


Az írók, újságírók ellenállása, sztrájkja, majd passzív rezisztenciája 1963-ban már csak legföljebb a múlt emlékeként lapult az emberek tudatában. Kialakult az új sajtóstruktúra, mely az 1956-ot megelőző évekénél több és olvasmányosabb, nagyobb példányszámban megjelenő napi- és hetilapot, folyóiratot kínált az olvasóknak.

1963-ra a tárgyi feltételeket illetően tágabb tere nyílt az írói, újságírói közlési szándék megvalósíthatóságának. A személyi feltételek sem hiányoztak.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon