Andrej Milczanowski vezérőrnagy, a lengyel Belügyminisztérium keretén belül önálló intézményként működő Nemzetvédelmi Hivatal miniszteri rangú vezetője. Államügyész volt, 1980-ban a Szolidaritás mellé állt, az 1981. december 13-i katonai puccs után nem tért vissza az ügyészi szolgálatba. Két és fél évet töltött börtönben. Mielőtt a hivatalba került, a Szolidaritás szczecini szervezetének munkatársa volt. (A beszélgetés közléséhez igen, magnós rögzítéséhez nem járult hozzá.)
Piotr Nemczyk brigádtábornok, a lengyel Nemzetvédelmi Hivatal elemző osztályának vezetője. Egyik megalapítója volt a Szabadság és Béke elnevezésű radikális békemozgalomnak. Mint szolgálatmegtagadót letartóztatták, a vizsgálati fogságból az 1986 októberében kihirdetett amnesztiával szabadult. (E sorok írója ekkor készített vele először interjút Varsóban. Vö. Szamizdat ’81–89, 302–305. old.) Kinevezése – 1990. július – előtt a Szolidaritás szczecini sajtóirodáját vezette.
Jan Maria Rakita, képviselő, a Belügyminisztérium munkatársai által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására alakult parlamenti bizottság vezetője. Jogi és bölcsészvégzettséggel rendelkezik, 1980-ban a Független Diákszövetség egyik vezetője volt, később a Szabadság és Béke mozgalom tagja. A szejmben a Demokratikus Unió képviselőcsoportjához tartozik.
Frantisek Starek, a Szövetségi Információs Szolgálat (feladatkörét tekintve a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal megfelelője) szóvivője, a Charta ’77 közismert aktivistája volt.
(Az interjúk az egyes személyekkel külön-külön készültek.)
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 34 hét
10 év 7 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét
10 év 12 hét
10 év 13 hét
10 év 13 hét
10 év 15 hét
10 év 15 hét
10 év 16 hét