Vissza a főcikkhez →

1998 és 2002 között az Igazságügyi Minisztérium – bizonyos próbálkozásai ellenére – nagy horderejű jogszabályt nem készíthetett, illetve nem terjeszthetett elő. Ennél fogva kellő energiákat összpontosíthatott a büntetőjogi változtatások végig vitelére. Így talán legérdemibb tevékenységét – missziójához híven – a büntetőpolitika terén fejtette ki. A Btk. módosításával a tárca szándékai szerint jelent meg a büntető kódexben a valóban életfogytig tartó börtönbüntetés kiszabásának lehetősége és a középarányos büntetés kiszabásának kívánalma.

Több módosítás szolgálta a további szigorítás érdekét. (E módosításokkal a kormány – egyebek között – megteremtette a vagyonelkobzás szankciójának – mellékbüntetésből intézkedéssé tett – szélesebb körben való alkalmazhatóságát; egy nagy visszhangot keltett bűntény nyomán keletkezett fölháborodásban szigorította a börtönből való eltávozás rendszabályait; komoly ellenérzéseket kiváltva lépett föl a kábítószerrel való visszaélés ellen, büntetéssel fenyegetve a kábítószer-fogyasztókat is; szigorította a közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetési tételeit; alkut ajánlott a vesztegetés bűnbánó elkövetőinek, továbbá kidolgozott egy seregnyi – alkotmányos aggályoktól terhes – intézkedést a korrupcióval szembeni föllépésre.) Minden igyekezet ellenére a szervezett formában elkövetett bűncselekmények száma hazánkban az elmúlt években olyannyira megnövekedett, hogy a kormány a statisztikák eltagadására is kényszerítve érezte magát.

Az 1956-os elítélések semmissé nyilvánításáról szóló konszenzusos törvény elfogadtatása mellett az IM-nek néhány szimbolikus gesztusra is futotta (fogház-emlékhely, kegyeleti park stb.). A kormányfői hivatallal karöltve sem sikerült azonban az élet elvesztéséért járó kárpótlás összegének újraszabályozása, holott az Alkotmánybíróság tisztázó döntéséből adódóan az ügy már szinte csak anyagi kérdéssé vált.

A büntetés-végrehajtás szörnyű helyzete szintén keveset javult. A telítettségi adatok az elmúlt négy évben tovább romlottak, holott a tárca látványosan átadott a „lakóknak” több új, illetve fölújított fegyintézeti épületszárnyat illetve épületet, megnyitott néhány börtönplébániát illetve imádkozó-helyiséget, de még az elköltöttnél is nagyságrendekkel több pénzt kellett volna költenie a börtönök bővítésére és korszerűsítésére, emberibbé tételére. A jelentős munkaerőhiánnyal, s ugyanakkor ma már 160 százalékos túltelítettséggel küszködő fegyintézetekben túl sok az elítélt és túl kevés a smasszer. Utóbbiak fizetése még mindig botrányosan alacsony, a pálya enyhén szólva nem vonzó, jóllehet a munkaerőhiány valamelyest csökkent az utóbbi években. A túltelítettség nemcsak a pénzhiánnyal, hanem a büntetőjogi „reformmal” is összefügg. Nem segítette a kilábalást, hogy az Orbán-kormány leállította a büntetőeljárás reformját, ellenben végrehajtotta a büntető anyagi jog reformértékűnek nem mondható megkeményítését.

Ugyanakkor a mindenkori igazságügyi kormányzatnak nemcsak a jogszabályalkotás, hanem a jogszabálykivégzés is feladata, vagyis tradicionálisan nemcsak a jogszabályok születésénél kell bábáskodnia, hanem – hacsak maguktól nem múlnak ki – a jogszabályok halálát is elő kell segítenie. A jelenleg mintegy 8000 jogszabályból álló corpus iurisból az elmúlt négy évben a tárca közreműködésével majdnem 1000 jogszabályt helyeztek hatályon kívül, és további csaknem 2000 jogszabálynak nem minősülő jogi normát sikerült kiiktatni a rendszerből.

Az Európai Unióhoz való közeli csatlakozás előkészítése érdekében irdatlan méretű joganyag harmonizációjára van szükség. A nagy kapacitást igénylő és nagy területre kiterjedő jogharmonizációs munkában a hátra lévő időben kezelhető és behozható hátrányba kerültünk csupán a most véget ért ciklus alatt, de az elvégzett és elvégzendő munka minőségéről és mennyiségéről mindenki álmélkodva szólhat, aki csak megsejti a föladat nagyságát.

Újszerű, és újdonsága miatt még kellő tapasztalatok híján kevéssé értékelhető kezdeményezése volt a tárcának a jogkövető polgárok ügyes-bajos dolgaihoz tanácsot és jogsegélyt adó, egyre több vidéki városban megnyílt, kihelyezett minisztériumi ügyfélszolgálatok rendszerének létrehozása. Elismerés illetheti továbbá a tárca szakapparátusát azért, hogy számos fordítási segédlettel, jogszabály-szerkesztési és hatásvizsgálati módszertani útmutatóval segítette a jogalkotók munkáját, tanfolyamokkal fejlesztette a magyar kodifikátorképzést.

• Tárcatár