Ara-Kovács Attila

Nyomtatóbarát változat

A Varsó Szerződés halotti bizonyítványának aláírásakor senkinek sem állt el a lélegzete, a meghatottságnak nyomát sem lehetett látni, mindössze némi megkönnyebbülés jelezte, hogy sikerült a dolgot nagyobb konfliktusok, összecsapások nélkül megúszni.

A sajtócélozgatások még néhány nappal ezelőtt is arra engedtek következtetni, hogy a részt vevő felek – mindenekelőtt a csehek, a lengyelek és persze a magyarok – roppant erőfeszítéseket tesznek majd, hogy végérvényessé és bizonyos fokig látványossá tegyék a VSZ felszámolását. A budapesti értekezleten azonban egyértelművé vált, hogy most csakis a katonai szervezet feloszlatása kerülhet szóba. A kifejezetten szovjet igény, hogy a kimúlt szervezet iratai továbbra is maradjanak titkosak, csak szaporította a különféle tisztázatlan mozzanatokat, és tetézte annak gyanúját, hogy Moszkva a szervezet jogi kereteit még talán jó ideig nem lesz hajlandó feladni.

Ez a fordulat azonban váratlannak mégsem volt nevezhető, különösen azok számára nem, akik a múlt hét végi Jelcin-ellenes tüntetéseken részt vevő Ahromejev marsall nyilatkozatából értesülhettek, hogy a marsall – aki mellesleg Gorbacsov legfőbb katonai tanácsadója – helyteleníti a VSZ feladását, és továbbra is úgy véli, hogy a NATO veszélyezteti a Szovjetunió biztonságát.

Néhány nyilvánvaló körülményen túl azonban még nyitott kérdés, hogy milyen eszközök is állnak Moszkva rendelkezésére, amelyekkel befolyásolni tudná az egykori testvérállamok akaratát. A jelek szerint Lengyelország van a legkellemetlenebb helyzetben.

Krysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter minden alkalmat megragadott annak a diszkriminációnak a hangsúlyozására, hogy Varsó az egyetlen volt testvérállam, amelyikkel Moszkva nem kötött megállapodást a megszálló szovjet csapatok kivonására. Azt persze senki sem hozta szóba, hogy e lehetőségről, még a nyár folyamán, maguk a lengyelek mondtak le, cserébe, hogy ott lehessenek a német egyesülés kérdését rendezni hivatott úgynevezett „négy plusz kettes” tárgyalásokon.

Az sem képez nagyobb államtitkot, hogy Magyarország gazdaságilag zsarolható, s költözzék akármilyen kormány a Kossuth térre, az soha nem feledkezhet meg arról, hogy az energiahordozók java részét továbbra is a Szovjetunió szállítja majd Magyarországnak.

A csehek vannak a legkönnyebb helyzetben, de a másik két közép-európai állam – akár csak regionális – támogatása nélkül Moszkvával szemben nekik sincs esélyük.

Budapesten tehát – a reményekkel ellentétben – a boldogító vég még nem egészen következett be. Tisztázásra vár ugyanis, hogy a paktum felszámolása vajon függetlenné válási folyamatának része-e, avagy csak egyik epizódja annak az agóniának, amellyel a Szovjetunió egyre reménytelenebbül küszködik.

Erre a tisztázásra – jellemző módon – ez alkalommal sem került sor. Az eseményt záró sajtótájékozatóra a szovjet delegáció el sem jött, a többiek pedig igyekeztek eltitkolni, hogy ők sem feledkeztek meg arról: a szuverenitás – a Varsói Szerződésen kívül is – lehet korlátozott.

• Külföld