(Markó György)

Nyomtatóbarát változat

A Hadtörténelmi Levéltár igazgatójaként meghökkenve olvasom a Beszélő 1990. augusztus 25-i számában a 18. oldalon, miszerint Berki Mihály vezérőrnagy 1956-os kutatásai befejeztével „a levéltár parancsnokának kívánságára a száraz tényismertetéshez hozzábiggyeszti az ellenforradalom hivatalos értékelésének szövegét”. Ez a képtelen állítás az alábbiakkal (is) cáfolható:

A Hadtörténelmi Levéltár országos hatáskörrel gyűjti a magyar katonai szervek iratait és általában a magyar hadtörténet írásos emlékeit. Vezetője (1988. december 1-jétől az alulírott őrnagy) a katonai hierarchiában fényévnyi távolságra van egy tábornoktól. (Még ha az nyugállományú is.) Egy civil hajlamos csak öt betű előnyt adni a vezérőrnagynak egy őrnaggyal szemben. Valójában az érintettek közötti rendfokozati, beosztásbeli és életkorból adódó különbség egyszerűen kizárja (mondani is fölösleges, hogy kinek a részéről) befolyásoló szerepnek akár a feltételezését is.

A cikket jegyző (kőszeg) – minden bizonnyal jóhiszemű – félreértését valószínűleg az okozta, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum jogelődei az 1955-ig egymástól független Honvéd Levéltár és a Hadtörténeti Múzeum voltak. Azóta a Hadtörténelmi Levéltár önálló jogi személyként ugyan, de a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tábornok parancsnokának (1984 óta főigazgatójának) alárendeltségébe tartozik.

Budapest, 1990. szeptember 3.

Tisztelettel:

• Visszabeszélő