Skip to main content

Potya fórum (Beszélő, 1992. május)

révész

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A mi postaládánkba is belepottyant a potya Fórum, amelyet többek között azzal ajánlottunk a Kedves Olvasó figyelmébe, hogy abban a Magyar Fórum szerkesztőbizottságának az elnöke, Csurka István a saját lapjának nyilatkozik. Miután cikkünk poénja erre a vélt tényre támaszkodott, kötelességünk tudatni az olvasóval, hogy Csurka mégse nyilatkozott a saját lapjának, csak a hagyományosan néki fenntartott hasábokat írta tele. A szerző ártatlan, csupán elhitte azt, amit – a Magyar Hírlap tudósítása szerint – a Lakitelek Alapítvány sajtótájékoztatóján Lezsák Sándor mondott.


Hivatkozott cikkek

A munka demokratikus vállalói

Megjelent: Beszélő hetilap, 23. szám, Évfolyam 4, Szám 23


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon