Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

(Iványi Péter)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Galériánk 400 tagja és alkalmazottja nevében eljárva tájékoztatom Önöket, hogy a Művészeti Alap vezetése 1990. január 2-án bankemberek, lakatosok és még sokan mások segítségével hozzákezdett törvényes alapon működő Alkotóközösségünk erőszakos és embertelen megszüntetéséhez. Sajnálatos módon a Művelődési Minisztérium apparátusa törvénytelen lépéseiket utólag igazolta. Miután ezen akciók is – a Képcsarnok és a Művészeti Alap kiállítótermeinek elkótyavetyélésén túl – művészek tevékenységéből származó vagyon elrablására irányulnak, törvényadta lehetőségeink végső határához érve – Önökön keresztül – az ország közvéleményéhez kívánunk fordulni; ebben segítségüket kérjük.

Amennyiben évek óta húzódó ügyünk részletei érdeklődésüket felkeltené, szívesen állunk rendelkezésükre.

Tisztelettel:

Iványi Péter
igazgató

(A történetre lapunk visszatér! – a szerk.)











Hivatkozott cikkek

Mit kellene tennie a megalakuló parlamentnek?

Megjelent: Beszélő hetilap, 11. szám, Évfolyam 2, Szám 12


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon