P. E. [Papp Emília]

Nyomtatóbarát változat

Az 1991 őszén meghozott banktörvény szerint a céltartalékot az adózás előtti nyereségből lehet elkülöníteni, s ezért a bankok az év során befizetett nyereségadójukból – 40 százalékos adómértéket figyelembe véve – a képzett céltartalék 40 százalékát visszaigényelhetik. Tették is ezt a bankok, s az első negyedévben összesen 10-12 milliárd forint nyereségadó visszafizetésére jelentették be igényüket a költségvetésnél, az amúgy sem rózsásan álló költségvetés felelőse, Kupa Mihály legnagyobb bosszúságára. A miniszter elérte, hogy a nagybankokat csak a közgyűlések után kelljen „kifizetnie”. Amint több fórumon hangoztatta, azért szabta meg ezt a határidőt, mert az állam – tulajdonosi jogával élve – még megvizsgálja, hogy a bankok reális mértékű céltartalékot képeztek-e. Nem rejtette véka alá a miniszter, hogy rossz szemmel nézi a legmohóbb, azaz legnagyobb céltartalékképzéssel élő bankárokat, mondván, miért nem tanúsítottak nagyobb önmérsékletet. Az előzmények után többen attól tartottak, hogy az állami tulajdonos előbbrevalónak tartja majd a közgyűléseken a fiskális érdekeket, mint a bank vagyonának, tartalékainak gyarapodását.

Nos, ezúttal nem így történt, s amint Szabó Tamás, a privatizációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter már egy múlt heti sajtótájékoztatóján sejtetni engedte, az állam inkább vállal átmeneti költségvetési vérveszteséget is. Csakhogy a bankok erősödtek. Mint Csepi Lajos a közgyűlésen elmondta, közeleg, esetleg még idén sor kerül a Budapest Bank tőkeemeléses privatizációjára. Emiatt javasolta az ÁVÜ azt is, hogy csak 4 százaléknyi osztalékot fizessenek ki készpénzben, 4-et pedig a részvények felülbélyegzésével kapjanak meg a tulajdonosok. Ez persze negatív rekord a nagybankok készpénzben kifizetett osztalékainak sorában. Az ÁVÜ indokása szerint a bank tőkemegfelelés, azaz tőkehelyzet szempontjából még nem elég szép ahhoz, hogy megtessen kérőinek. Ezért nem engedhető meg, hogy a tartalékvagyon további csökkentésével juttassák készpénzhez a tulajdonosokat. A nyolcszázalékos osztalékhoz ugyanis fel kellett volna áldozni 1,06 milliárdot a tartalékvagyonból.

Természetesen a közgyűlésen jelen levő 5428 szavazó részvényből 3041-ét kézben tartó ÁVÜ-nek nem okozott gondot a többségi akarat érvényesítése. Nem kívántak viszont társak lenni az önfeláldozásban a kisrészvényesek, sőt több, 100 milliós részvénycsomagot kézben tartó tulajdonos sem. Ha már úgyis csak 8 százalék az osztalék a remélt 10 helyett, akkor legalább fizessék is ki – hangzott innen-onnan. Hogy így a bank tartalékvagyona csökkenne, azzal nem törődtek, mivel – hangsúlyozták – nem tudnak ők hosszú távra gondolkodni, nekik most kell a pénz.

Igaz, az államnak is kellene a pénz, de az biztos, hogy kivárni inkább tud, mint a fizetési gondokkal küszködő vállalkozó. Főként azután, hogy háttérbe tudta utalni a rövid távú gondolkodásra biztató fiskális énjét.

• gazdaság