Neményi Mária

Nyomtatóbarát változat

Krízisekben, sorsfordulókban, egész generációk, társadalmi csoportok életfeltételeit átalakító, olykor felbolygató, új tapasztalatokat kínáló korunkban talán háttérbe szorulnak, a nyilvánosság reflektorfényétől távol kerülnek az egyéni élet ugyancsak meghatározó, döntő fordulatai. Sőt, talán az sem nyilvánvaló mindenki számára, hogy az egyes emberek magánéletének fordulópontjai összefüggenek a társadalom nagy válságaival, változásaival, azok nyomot hagynak az emberi élet intim szférájában is. Még a biológiai determinizmus erejével rendelkező, ösztönösnek tartott folyamatok – a gyermeknemzés, a magzat kihordása, a szülés – is a mindenkori társadalmi környezet, kulturális háttér foglyai. Az egyes ember legsajátabb döntése – az utód vállalása – az egész társadalom fennmaradásának záloga, a fajfenntartás megvalósítása. Az egyén individuális szabadsága, a saját életet befolyásoló döntésekhez való emberi jog hogyan felel meg a nemzeti sorskérdésként is megfogalmazható parancsnak? Hogyan lehet a modern kor célracionális döntéseit összhangba hozni az emberi nem biológiai küldetésével?

Az államszocializmus négy évtizede során egymást követő gazdasági és ideológiai változások, melyeket a mindenkori politikai hatalom aktuális szükségletei határoztak meg, elbizonytalanítottak a magyarországi, többnyire hagyományos mintákat követő családokat. Ez a család értékének folyamatos devalválódását eredményezte, és súlyos része lett az államszocialista társadalom általános értékválságának.

A kényszerűségekre a családok törvényszerűen elsőként a gyermekszám csökkentésével reagáltak. A hatvanas évektől kezdve a fogyasztói értékek beszüremkedése, a magánélet fölértékelődése s nem utolsósorban az öregekről való állami gondoskodás illúziója következtében a gyermekvállalás gazdaságilag és pszichológiailag a fiatalok nagy csoportjai számára szinte irracionálisnak tűnt. A nők kettős terhelése – munkavállalás és háztartás – is a gyermekvállalás ellen hatott. Mindezt megerősítette a liberális abortusztörvény és a születésszabályozás korszerű formáinak elterjedése. A népesedés ütemének csökkenése, majd a népesség fogyása felkeltette a nemzethalál vízióját, önzéssel vádolva a kor kihívásainak csak ily módon megfelelni tudó családokat, bűntudatot keltve a hagyományokkal szakítókkal.

A család intézményében történt változások adják a kulcsot a gyermek értékének megváltozásához. A szülővé válás, sokkal nagyobb mértékben, mint valaha, tudatos ráfordítás lett. A hagyományos funkcionális generációs kötődés ma sokkal inkább érzékeny és – éppen az előnyök és hátrányok mérlegelése miatt – ambivalens kötődést jelent a szülők és gyermekek között.

Az elmúlt évtizedek a társadalom széles rétegeiben a gondolkodásmódot is átható modernizációs változást eredményeztek, s ezt az 1989-es szabad választásokkal hatalomra, került kormány keresztény és nemzeti konzervativizmusa feltehetően képtelen lesz visszafordítani. A posztszocialista korszakban változatlan erővel fog folytatódni a tradicionalizmus és a modernizáció küzdelme, még akkor is, ha az államszocialista rendszer szükségképpen sokak szemében kompromittálta a modernizációs elemeket, ezért ideiglenesen megnövekedhet a konzervatív ideológiák hatóereje.

• Belföld