(Ráday Mihály)

Nyomtatóbarát változat

Nincs kényelmetlenebb dolog, mint valamire nemet mondani. Most rám hárult az a kényelmetlen feladat, hogy megcáfoljam a Beszélő „Poznan júniusa, Budapest októbere” című (október 19.) írásában megjelent hírt, miszerint lesz Romek Strzalkowski utca. Nem lesz, legalábbis Budapesten nem.

– nem azért, mert a főváros utcaelnevezésekben illetékes bizottsága nem híve a lengyel–magyar barátság ápolásának,

– nem azért, mert nem gondol megbecsüléssel 1956 magyar és lengyel áldozataira, hőseire,

– nem azért, mert elvileg (s amennyire sikerül, gyakorlatban is) igyekszik minél kevesebb utcát emberekről elnevezni,

– nem azért, mert most kizárólag az utcanevek helyreállításával foglalkozik és a hagyományos utcanevek védetté nyilvánításával,

– nem azért, mintha sértve lenne, mert előzetes konzultáció nélkül elígértek egy budapesti utcanevet,

hanem azért, mert Romek Strzalkowski neve sajnos nehezen kimondható, helyesírása nehezen megtanulható, s ezért (a Fővárosi Közmunkák Tanácsa irányadó határozatát ma is meghatározónak tartva) a bizottság nem kívánja egyetlen budapesti utca lakosaira (dolgozóira, vendégeire) sem ráerőltetni.

A bizottságot megkeresték már azzal is, hogy a budapesti I. kerületben levő Kosciuszko Tádé utca kereszteltessék vissza eredeti nevére, a könnyen kimondható Koronaőr utcára. A bizottság ezt a javaslatot elvetette, de kénytelen volt nemet mondani – legjobb belátása szerint (és ellenszavazat nélkül) – a még ennél is nehezebb Romek Strzalkowski névre.

Úgy gondoljuk, nincs akadálya annak, hogy a lengyel és magyar nép közös múltjának, közös harcainak, közös szenvedéseinek újabb emléket állítsunk a fővárosban, de ez legyen inkább emléktábla, szobor vagy valami hasonló.

Kérjük az érintettek megértését.

Budapest, 1991. október 21.

Ráday Mihály
Budapest Főváros Közgyűlése
A főváros jelképeivel és közterületi
elnevezéseivel foglalkozó ideiglenes bizottság
elnöke

• Visszabeszélő