(Mihályi Péter)

Nyomtatóbarát változat

Pete Péter és Oblath Gábor vitája a részleteket tekintve természetesen a szakfolyóiratokba illenék. Minthogy azonban vérre menően fontos dolgokról van szó (a közkiadásokról, tehát az iskoláról, a rendőrségről, a gyedről), Oblath Gábor egyik sarkalatos tételét nem tudom szó nélkül hagyni. Oblath azt írja: „A múltbeli folyamatok értelmezését illetően állítható, hogy a Magyarországon megkezdődött gazdasági növekedést nem a költségvetési hiány generálta”, amiből pedig az következik – némi leegyszerűsítéssel persze –, hogy a magyar gazdaság bajainak orvoslását nem a közkiadások lefaragásával kell kezdeni.

Oblath cikkében található egy hosszabb, számokkal megtűzdelt okfejtés arról, hogy a deficitet terhelő kamatfizetések tavaly is, idén is, jövőre is jobbára külföldre kerülnek, illetve a hitelezők infláció miatti veszteségét kompenzálják, s ennyiben a növekedéshez való hozzájárulásuk gyakorlatilag zéró. Ez persze mind igaz. Csak éppen arról nem történik említés, hogy a költségvetés nem akkor „generál” növekedést, amikor tartozást törleszt, hanem akkor, amikor bevételeit meghaladóan költekezik. Tehát nem idén, hanem 1993-ban, 1992-ben vagy még korábban. Tény, hogy a költségvetés elsődleges egyenlege (tehát a kamatok és tőketörlesztés nélküli büdzsé) idén már többletet mutat, és ez lesz a helyzet jövőre is. Mégsincs más megoldás, mint a kiadások további csökkentése. Sajnos az élet már csak ilyen: egész nyáron vidáman hegedültünk – mint a lafontaine-i mesékben a tücsök – és télen jönnek a bajok. Pedig most már nem is hegedülünk.

• Visszabeszélő