Barcsi János

Nyomtatóbarát változat

A merénylet elkövetője egyébként jelenleg még ismeretlen. A magyarellenes szándék azonban aligha vitatható, annak ellenére, hogy a nyomozás során megállapították, a „Halál a magyarokra” jelszó már jóval a múlt pénteki robbantást megelőzően felkerült a templom falára. A Magyar Szó szabadkai szerkesztőségét névtelen telefonáló(k) értesítették: tettüket válasznak szánják a Horvátországnak eladott Kalasnyikovokra, és egyébként is, szerintük a magyaroknak takarodniuk kell Szerbiából, a szabadkai robbantás pedig csak a „kezdet”.

Közben a tájékoztatási eszközök frontján eddig szinte példa nélküli magyarellenes agitáció folyik. Szinte naponta jelenik meg a vajdasági magyarokat vagy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét becsmérlő cikk, inszinuáló „olvasói” levél a szerb állampárt felügyelete alá tartozó lapokban. A szocialista párt egyébként nem rejti véka alá, hogy minden eszközt igénybe kíván venni a vajdasági magyarok érdekvédelmi szervezetének kompromittálása érdekében. Minden látszat ellenére a stratégiai céljuk mégsem ez. Nyilvánvaló ugyanis – hacsak a jövőben a nyílt sztálinizmus eszközeit be nem vetik –, hogy az elvtelen propagandakampány nem csökkenti, hanem növeli a VMDK népszerűségét annak ellenére, hogy a magyar lakosság körében is egyre érezhetőbb a politikai nyomás kiváltotta félelem. Mindez párosul azzal a jelenséggel, hogy a nemzetiségiek a munkanélküliek listájára is előbb kerülnek másoknál, hiszen az élet minden területén a nemzeti szempont dominál.

Az állampárti propaganda azonban mindenekfölött a szerb közvéleményre kíván hatást gyakorolni (meg kell hagyni, ezt sikerrel teszi), elsősorban azért, hogy az idén sorra kerülő helyhatósági választások, valamint a vajdasági parlament megválasztása előtt egy utolsó kísérletet tegyen a tartományban élő szerbek újfenti homogenizálására. Ismeretes, hogy a Szerbiai Szocialista Párt a legsúlyosabb választási vereségeit Vajdaságban szenvedte el, főként a magyarlakta településeken, de a szerb ellenzéki pártok is viszonylagos sikert könyvelhettek el. Időközben a szociális feszültség Szerbiában szinte már az elviselhetőség végső határáig fokozódott. Napirenden vannak a sztrájkok, munkástiltakozások, és mindezt egyre nehezebb Szerbiának a szövetségi kormány ellen fordítania. Ilyen helyzetben nyilvánvaló, hogy minden nemzetek közötti feszültség igen alkalmas arra, hogy Szerbia közvéleményének figyelmét eltereljék az igazi gondokról és természetesen az igazi felelősökről is.

A tájékoztatási eszközök háza táján tovább tartanak a tisztogatások. A napokban az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségéből menesztették az öt legtehetségesebb, renitenskedő munkatársat, közöttük a Magyarországon is ismert fiatal symposionista prózaírót, Balázs Attilát. A hét elején egyetlen tollvonással megszüntették az Újvidéki Rádió legfontosabb magyar nyelvű műsorainak sugárzását középhullámon. Mindez azt a benyomást erősíti, hogy a vajdasági magyarság türelmének próbára tevésében bizonyos hatalmi körök tovább szándékoznak feszíteni a húrt. Ugyanakkor szinte paranoid jelenséggé kezd válni a magyaroktól való félelem. Sajnos ezt a sajtó egy része is gerjeszti. Tovább tart a suttogó propaganda is, mely szerint hol itt, hol ott „bukkannak” nem létező magyar fegyverraktárakra, „tartóztatnak le” nem létező magyar összeesküvőket, egyszóval a politikai folklór nem nélkülözi az abszurd humort. Félő azonban, hogy mindez egy ponton túl kontrollálhatatlanhá válik, és a szociális bomba felrobbanását megelőzi egy etnikai pokolgép à la Tirgu Mures.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége minden politikai eszközzel arra törekszik, hogy ez elkerülhetővé váljék. Nemrégiben memorandumot juttatott el az Európa Tanácshoz, valamint meghívta az Európa Tanács politikai osztályának képviselőit Vajdaságba, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg a magyarság helyzetével és törekvéseivel.

• Külföld