Barcsi János

Nyomtatóbarát változat

Elsősorban nyugati – főként amerikai – nyomásra április közepén megszüntették Koszovóban a rendkívüli állapotot, ugyanakkor amnesztiát kapott több mint száz albán nemzetiségű politikai fogoly. Az amnesztiarendelet nem terjedt ki mindenkire, sőt, a koszovói albán alternatívok több közleménye arra hívta fel a figyelmet, hogy április folyamán több fiatal aktivistájukat letartóztatta a hatóság.

A szerb politikai pártok, mozgalmak programcéljai tekintetében az egyik vízválasztó minden kétséget kizáróan az lesz, ki hogyan tekint az albán kérdésre. Az UJDI, a Szociáldemokrata Párt és a belgrádi Demokratikus Fórum (melynek vezetőségében ismert magyar értelmiségiek is vannak) egyértelműen a koszovói kérdés párbeszédes, tolerancián alapuló megoldásának a híve, és újabban erre az álláspontra helyezkedett a Demokrata Párt is. Kisebb sajtóbotrányt okozott, hogy Koszta Csavoski a Deutsche Welle rádióműsorában állítólag úgy nyilatkozott, hogy a Demokrata Párt akár Koszovó elszakadásáról is hajlandó tárgyalni. Mindezt Csavoski és a demokraták lapja kategorikusan cáfolja. Ugyanakkor a zágrábi Danas feltűnő riportot közölt Zagorka Galuboviccsal, a nemzetközi hírnévnek örvendő ellenzéki szerb filozófusnővel, aki szerint az önrendelkezés joga megilleti a koszovói albánokat is.

Milosevics pártja gyors ütemben veszíti korábbi hatalmas tömegbefolyását. Totális csődjét legfeljebb az akadályozhatja meg, ha a jelenlegi horvátországi választásokon a Tudjman (egykori titóista tábornok) által vezetett Horvát Demokrata Közösség (HDZ) megszerzi a mandátumok többségét. A HDZ Horvátország függetlenségének kivívását tartja fő céljának – akár egy laza konföderáció keretében, akár azon kívül.

A szerb kommunisták nacionalizmusa egyre kevésbé elégséges a tőlük jobbra álló fundamentalisták számára. A Szerb Megújhodási Mozgalomból kivált Mirko Jovics vezette párt keményen támadja immár Milosevicset és elvtársait, beleértve az állítólag magyar származású Kertes Miahailt is. Jovicsék ugyanakkor – Milosevicstől eltérően – nem egész Jugoszláviát tartják fő céljuknak. Hajlandóak kiegyezni a horvátokkal egy laza konföderációban is, „természetesen” csupán azt követően, hogy Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró annexiója után megteremtették Nagy-Szerbiát. Félő, hogy a szerb fundamentalista csoportok Milosevicsék bukása után hasonló szerepet fognak eljátszani Koszovóban, a Vajdaságban, de esetleg még Boszniában is, mint amilyet a Vatra Romaneasca produkál Erdélyben. Tény, hogy márciusban fundamentalista szerb szervezetek a Vajdaság több városában (Újvidéken is) önkéntes szabadcsapatok szervezését kezdték meg a koszovói válság ürügyén, de legális szervezkedésük, felsőbb beavatkozásra, elakadt. Ügyködésük a vajdasági magyarok körében aggodalmat keltett, noha a szerb és a magyar lakosság közötti viszony alapjában véve kielégítő, bár a nemzetiségi nyelvhasználat terén Belgrád folyamatosan megszorító lépéseket helyez kilátásba, és kíván törvényerőre emelni.

• Külföld