(Kenedi János), Tamás Gáspár Miklós

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Szerkesztőség!


Előző számuk 30. oldalán 3 kérdésbe rejtett állítás olvasható:

– Kenedi kivételezett kutató;

– ilyen minőségében titkokat (?) fecseg ki;

– méltánytalan Kuncze Gábor belügyminiszterrel, akinek a jóvoltából szétnézhetett az állambiztonsági levéltárban.

Az első állítás tudományos kutatómunkám jogszerűségét, a második a kutatási eredmény közlési jogát vonja kétségbe, a harmadik a belügyminiszter jogalkalmazási kötelezettségével szemben kelt gyanút.

Szerzőjük, Tamás Gáspár Miklós véleményének megítélését az olvasóra bízom, a Beszélő szerkesztőinek eljárását azonban kifogásolom. Mielőtt a cikket nyomdába küldték, miért nem kérdezték meg a BM Központi Irattárának főosztályvezetőjét és a Dokumentációs Osztályon folyó kutatásokért felelős Kabinet Iroda vezetőjét, hogy rendelkezem-e kutatási engedéllyel? (Azt a választ kapták volna, hogy szabályos kutatási engedéllyel rendelkezem.) Miért nem kérdezték meg, hogy más kutatók nyújtottak-e be kutatási kérelmet, s ha igen, elutasították-e? A kivételezettség ténye csupán e két kérdés összevetése után állapítható meg.

A Beszélő szerkesztői miért nem olvasták el az 1995. évi LXVI. tv. 4. fejezetét? A levéltári törvényben foglalt megszorításokkal a kutatás eredménye publikálható. Mely megszorítás figyelmen kívül hagyása változtatja át a kutatás eredményének szabad közlését „fecsegéssé”?

A belügyminiszter hatáskörébe tartozó kutatási kérelem jogszerű – engedélyező – elbírálása nem illem, nem erkölcs és nem méltányosság kérdése. Ez hivatalából következő törvényes feladata. Ami pedig nem az egyéni kutatómunkámat illeti, hanem a „liberális belügyminiszter, a miniszterelnök-helyettes jóvoltából” az 5/1995. sz. utasításával létrehozott Iratfelmérő Bizottságban végzett tevékenységemre vonatkozik, arról – a napi sajtóból is – köztudott, hogy az abból származó ismeretek nyilvánosak: a Jelentés az Országos Széchenyi Könyvtár Kortörténeti Tárában és a BM Központi Irattárában bárki számára hozzáférhető.

A Beszélő felelős szerkesztőjének mindezek kiderítése két telefonjába került volna. A legközelebbi inszinuáció elkerülése érdekében költségeit a mellékelt csekkel – előre fedezem.

Budapest, 1996. szeptember 18.

Kenedi János

Kedves Kenedi János! Nagyon kérlek, ne haragudj: irattári működésedről olyan sajtó- és szóbeli információkat kaptam, amelyeket nem volt elég eszem kétségbe vonni: bár még így sem inszinuáltam, csak kérdést tettem föl. De rosszul. Ma már tudom, bárki kaphat olyan kutatási engedélyt, mint Te. Tévedtem, fölületes voltam és igazságtalan. Megkövetlek, bocsánatot kérek – és majd igyekszem megjavulni. A régi szeretettel, bár röstellkedve köszönt

Tamás Gáspár Miklós

• Visszabeszélő