(Zelnik József), A Szerk.

Nyomtatóbarát változat

Kedves Gábor!

A régi kolléga jogán engedd meg, hogy így szólítsalak. Be kell vallanom, öreg cinikusként, hétről hétre örömmel olvasom a Beszélőt, a Magyar Fórumot és a Magyar Narancsot. Ezekben a lapokban még fölbugyog valami a magyar valóságból, szemben a napisajtó langyosra maszatolt híreivel.

Örömöm még teljesebb lett az elmúlt két számotok olvastán, hiszen nagybecsű nevemet többször is emlegettétek, mikor Te és György Péter a nevemen keresztül üzengettetek egymásnak. Bár egy kicsit úgy éreztem magam, mint az a boldogult úrfi, akinek a testére rótt szerelmes harapásokkal, vérpiros jelekkel a bőrön üzennek hadat egymásnak a nők.

Mégis perverz öregemberként élvezettel figyelem harapdálásaitokat, karmolásaitokat, politikai csókcsatátokat. Adja meg az Isten mindenkinek a maga kicsiny örömét, még akkor is, ha az én bőrömre megy a játék. Különben az eszdéesztéta úrral együtt csókol benneteket hívetek:

Zelnik József

Az idegen szavak szótára szerint: „tótumfaktum lat el., biz mindenes, mindennek a mozgatója; vkinek a jobbkeze."

Az azonos minősítés tehát kizárólag ebben az összefüggésben értelmezendő.



a szerk.

• Visszabeszélő