(Kozsa Pál), Zolnay János

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

A Beszélő 1994. február 24-i számában megjelent cikk több oldalról objektívan elemzi a Díjbeszedő Részvénytársaság hátralékok megvásárlására tett ajánlatát. A helyes kép kialakításához szükségesnek tartom a cikkben megjelenteket az alábbiakkal kiegészíteni, illetve helyesbíteni.

A Díjbeszedő Részvénytársaság eredeti ajánlata szerint szerződéskötéskor fizette volna ki a hátralékok 10 (15, 20)%-át egy összegben, majd a beszedés ütemében illette volna meg a társaságot 10 (15, 20)%, illetve a 20 (30, 40)% felett befolyt összeg 25%-a. A cikk csupán a 10%-ot említi.

Vagy tévedés, vagy szándékos félremagyarázás a Díjbeszedő Rt. „monopolhelyzetéből” olyan következtetést levonni, hogy „késlelteti vagy visszatartja a befolyt összeg átutalását”.

Az 1993-ban, a közüzemek nevében kiszámlázott 15,5 milliárd forintból a Fővárosi Távfűtő Művek és a Fővárosi Gázművek Rt. díjai 13,2 milliárd Ft-ot képviselnek (85%), s az érvényes szerződések értelmében a Díjbeszedő Rt. tevékenységének ellenértéke az átutalt összeg meghatározott százaléka. Ha nincs átutalás, nincs árbevétel! A következtetést bárki levonhatja.

Ami a cikkből teljesen kimaradt, az a hátralékok finanszírozásával járó kamatteher!

A közüzemekkel közösen kialakított javaslat lényege, hogy a hátralékok behajtásának időbeli lefolyásától függetlenül a szerződés aláírása után a közüzemek hozzájutnak a kinnlevőség 50%-ához. Ennek „értékét” a közüzemek pénzügyi helyzete határozza meg. Ha ugyanis ezzel hitelt lehet kiváltani vagy elkerülni, a közüzemek kamatnyereségre tesznek szert, a Díjbeszedő Rt. pedig átvállalja a finanszírozás terheit.

A cikkben szereplő más szempontok értékelése, korrigálása vagy kiegészítése nem a Díjbeszedő Részvénytársaság feladata.

Végezetül annyit kívánok megjegyezni, hogy a társaságunk eddig is kész volt, ezután is kész lesz a kölcsönös szempontokat, érdekeket figyelembe vevő tárgyalásokban való részvételre, az ésszerű megállapodások, kompromisszumok megkötésére. A tárgyalások jelenleg is folynak, a nyilvánosság tájékoztatásának mértékét azonban – úgy érezzük – továbbra is partnereinknek kell meghatározni.

A Díjbeszedő Részvénytársaság nevében

Tisztelettel:

Kozsa Pál



Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Cikkemben nem állítottam, hogy a Díjbeszedő Rt. „monopolhelyzetben” van, illetve „késlelteti vagy visszatartja a befolyt összeg átutalását”, csupán azt írtam, hogy a közművállalatok egy része így vélekedik. A következő bekezdésben éppenséggel azt igyekeztem bizonyítani, hogy ha volt is monopolhelyzet, az mára már oldódott. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy vajon a vállalatokat mi készteti arra, hogy lemondjanak kintlevőségük több mint egyharmadáról, miközben állításuk szerint a Díjbeszedő Rt. „hatékonysága” a hátralékok esetében is több mint 80%-os.

Kíváncsi lettem volna arra is, hogy vajon a Díjbeszedő Rt.-t mi készteti arra, hogy átvállalja a finanszírozás terheit, és persze az sem érdektelen, hogy honnan van nyolcszázmillió forint készpénze. Kérdéseimre azonban nem kaphattam választ, mivel Ön – partnereivel ellentétben – elzárkózott az interjú elől.

Kiegészítő megjegyzéseit mindenesetre köszönettel vettem.

Tisztelettel:

Zolnay János

• Visszabeszélő