Skip to main content

Nyílt levelezőlap a létéért küzdő Beszélő-höz

Orbán Ottó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedves
és remélhetőleg még sokáig élő
Beszélő!
Míg megteheted, tedd: vess
és arass,
és minden erőddel oda hass,
hogy ezután is legyen szabad nekem
egyik cikkeddel egyet és a másikkal egyet nem értenem;
hisz hogy másképp csinosodnak az eszmék,
ha nem úgy, hogy válogatunk: na ezt még
igen, de azt soha!
ha nem úgy, hogy láthatjuk: más milyen ostoba!
Bizony mondom, unalmasabb volna ez a lét,
és a világ szegényebb nélküled,
ha nem érezhetném többé eszméid és rögeszméid közelét –
mutass hát (mutathass, kívánom én,
a költő fenomén*)
a halálnak szamárfület!

Jegyzetek

* Sieg-Ligeti-Park: A fenyő menése,
fordította E. I.; Gondolat Verlag, hely és névszám nélkül
























Megjelent: Beszélő hetilap, 41. szám, Évfolyam 6, Szám 42


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon