–szeg [Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

A legfőbb ügyész augusztus 6-án kelt óvása hét pontban sorolja fél, miért volt törvénysértő a részvénytársaság bejegyzése Ezen belül további öt alpont foglalkozik a társaság alapszabályának jogszabályellenes pontjaival.

1. A cég nevének a cég alapvető tevékenységét kell tükröznie. A társaság felsorolt tevékenységi körei között egyetlen pénzügyi tevékenység sincs.

2. A cég egyik tevékenységi köre: „Egyéb gazdasági jellegű szolgáltatás.” Ennek tényleges tartalma kifürkészhetetlen.

3. A cég egyik tevékenységi köre: „Egyéb tulajdonú lakások kezelése”. Ez a tevékenység 1991. január 1-je óta nem létezik. A cégbejegyzés időpontja: 1991. június 24.

4. A részvénytársaság cégjegyzékén – szabálytalanul – kézírásos javítások és kiegészítések találhatók.

5. A cég egyik igazgatósági tagja, dr. Farkas Béláné dr. Ormai Gabriella a cégbejegyzési eljárásban az igazgatóság másik két tagjának meghatalmazása alapján jogtanácsosként is közreműködött. A két tevékenység összeférhetetlen. (Tegyük hozzá: a társaság könyvvizsgálója, dr. Farkas Béla.)

6. A cég tevékenysége megkezdésének időpontja: 1990. december 19. 1990. december 1-jéig a többségében vagy teljes egészében külföldi tulajdonban álló társaság bejegyzéséhez a pénzügyminiszter engedélyére volt szükség. Ilyen engedéllyel a Frohburg nem rendelkezett.

7. Az alapszabály több rendelkezése jogszabályba ütközik.

a) A 7.1. pont szerint a részvénytársaság elhatározhatja az alaptőke felemelését, ha a korábban kibocsátott valamennyi részvény névértéke befizetésre került. A törvény értelmében részvénykibocsátásra csak az alaptőke teljes befizetése után van mód, tehát korábban kibocsátott részvény nem létezik.

b) A 8.11. pont szerint a közgyűlés valamennyi részvénytulajdonos egyetértésével a közgyűlés összehívására vonatkozó formai, törvényi .előírások betartása nélkül is megtartható.

c) A 9.4.1. pont a cégjegyzési jogosultság megadását – jogszabályellenesen – az igazgatóság kizárólagos hatáskörébe utalja.

d) A 9.6. pont lehetővé teszi, hogy igazgatósági tag másik igazgatósági taggal képviseltesse magát. Valójában igazgatósági tagság olyan személyhez tapadó jogosultság, amely meghatalmazással nem ruházható át.

e) Hasonlóképpen nem ruházható át a felügyelőbizottsági tagság sem.

Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság helyt ad a törvényességi óvásnak, a Frohburg Union bejegyzése semmissé válik. Akkor a cég – a váltóért megvásárolt hatalmas ingatlanvagyonával együtt – eloszlik, mint a buborék.

A törvényességi óvás elutasítása viszont azt jelentené, hogy a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész jogi véleményét, kompetenciáját teszi semmissé. Ennyit talán még az MSZOSZ elnöke sem ér. Megválaszolandó kérdés, hogy követhettek el a Frohburg alapítói ennyi durva – s egyúttal könnyen kiküszöbölhető – jórészt formai hibát. És vajon hogyan fogadta el mindezt a Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság?

Ha elvetjük azt a tiszteletlen feltételezést, hogy mind az MSZOSZ jogászai, mind a Cégbíróság bírái járatlanok a szakmájukban, ha elvetjük továbbá azt a csúf – és alapjában nem is racionális – feltételezést, hogy kenés van a dologban, akkor egyetlen magyarázat kínálkozik. Az tudniillik, hogy mély tudatában az MSZOSZ még mindig az állam alapintézményének érzi magát, amelynek jogügyleteibe másik alapintézmény, az ügyészség képviselői úgyse fognak belebeszélni. A bíróság pedig mint ugyancsak alapintézmény dehogy mer olyan független lenni, hogy kukacoskodjon egy MSZOSZ jogügyleteivel.

A sajtó és a legfőbb ügyész ezúttal megtörte az alapintézmények hagyományos összhangját. Ebből azonban korántsem következik, hogy a szakszervezeti vagyon nem fog eltűnni, mint a vízcsepp a mészkövön, hogy forrásként bukkanjon elő valamely új népvezér zsebében.

• Belföld