borz [Bori Erzsébet]

Nyomtatóbarát változat

A költészetnapi szám „belterjesen” emlékezik meg az ünnepről: jó versekkel. Balla Zsófia és Parti Nagy Lajos A Kozmosz énekét, József Attila fiatalkori szonettkoszorúját adta föl tizennégy magyar költőnek, írnának az eredeti kezdő- és zárósorok megtartásával egy-egy szonettet, s az így betelt ciklust követi tizenötödikként az adott sorokból épített József Attila-i mesterszonett. A felkértek: Csordás Gábor, Kántor Péter, Gergely Ágnes, Baka István, Rakovszky Zsuzsa, Orbán Ottó, Kovács András Ferenc, Várady Szabolcs, Csiki László, Tandori Dezső, Tompa Gábor, Marno János, Balla Zsófia, Zilahy Péter – vállalták és becsülettel teljesítették a feladatot.

Jó okunk lehetne pofákat vágni, és élni a gyanúperrel egy ilyen ünnepi megrendelés hallatán, de a versek minden fenntartást félresöpörnek ezúttal. Jók egyenként, s ami igazán meglepő – lévén a líra nem közös vállalkozás –, együtt is; egyetlen versciklusként olvasva. Nem mondom én, hogy csupa tökély, de mind érdemes darab, és találtatik köztük műremek meg remekmű is. (Inkább nem emelek ki senkit; hajlok rá, hogy ez esetben tág tere van a személyes vonzalmaknak és elfogultságoknak.) Van, akinek természetes élőhelye a szonett, van, aki minden kötött formába beletalál, van, kinek szárnyakat ad a rímkényszer, és van, aki küszködik, és úgy jut át. Verset írni persze nem lehet. De muszáj. A versnek át kell jutnia, mert máig érvényesebben szól rólunk, de még közérzetről, politikáról is, mint valahány úrhatnám prózai beszéd.

(Ilyen kezdés után az olvasónak a szokásosnál nehezebben esik nekivágni a szonetteket követő betűtengernek. Pedig megvannak kedvenc állandó rovataink – a sejtelmes Poletti–Gabriely-levelezés, a városfénykép, az interjú, ezúttal a hóhérral az akasztófa alatt, mert a kérdezett az eddig csak kérdező Kőrösi Zoltán. Ezért csak egyetlen közérdekű közleményre hívnám föl a figyelmet. CsZs keretesét – ez is állandósulni látszó rovat – olvasva egyikünk-másikunk találva érzi majd magát. Ki azért, mert egyik leleményes anyósa felfedte már előtte a nagy titkot, ki meg azért, mert végre rájön a megoldásra.)

• Rábeszélő