borz [Bori Erzsébet]

Nyomtatóbarát változat

A jóvágású és jó étvágyú csibészt Henry Fielding találta ki a XVIII. században. Az európai regény nagy korszaka amúgy a XIX.-re esett, de az angolok ebben is előreszaladtak: Defoe, Swift vagy Sterne munkái nemcsak tiszteletre méltó klasszikusok, hanem máig élvezetes olvasmányok. E kiváló társaság tagja volt a bővérű Fielding is. A viktoriánus kor finnyás ízlése és mord erkölcse utóbb túl szabadszájúnak és zabolátlannak találta, de a „romlott” modernitás éppúgy bolondult érte, mint a regény erényes vagy kétes erkölcsű hölgyei a vonzó hősért. Lelkészek, fogadósok, katonák, szolgálók, kirurgusok, útonállók, filozófusok, vidéki birtokosok és fővárosi arisztokraták, telivér alakok kelnek életre a nagy mesélő kedvű szerző lapjain, érzelmes, humoros, tanulságos, kalandos és vad történetek, a kor mozgalmas díszletei, szokásai, viselete, szavajárása és gondolkodásmódja. E pompás regényből rendezte meg Tony Richardson – John Osborne átirata alapján – a free cinema legboldogabb darabját. Richardson mindig adaptációkat vitt vászonra, s mint a társai (az egy Richard Lester kivételével), ő is haragos, keserű, de legalábbis fanyar képpel nézett a világra. Ám ezt a filmjét jókedvében csinálta, Fielding harsány kacaja visszhangzik benne.

Nem volna igazunk, ha a free cinema látványvilágát igénytelennek neveznénk. Szándékoltan, programszerűen kerülnek ezek a filmek minden keresettséget, az őszinteség, a hitelesség kedvéért vállalják a dokumentarizmus dísztelenségét. A Tom Jones ebben is más. Gyönyörű képei, tobzódó vizuális ötletei és idézetei már a mai angol mozi mestereinek, Jarmannak és Greenawaynek kamerafestészetét előlegezik. És még valami: az Elbeszélő fesztelen jelenléte a Fielding-regényben, a szerző ki- és beszólásai, csavarjai és kommentárjai – mindaz, ami „kitisztult” a XIX. századi regényből, hogy csak századunkban jelenjék meg újra, immár uralkodóvá válva – olyan technikai és kifejezésmódbeli mutatványokra bátorították Richardsont, amelyek megint csak kedvessé teszik a művet a mai néző szemében. Annak is, aki nem láthatta annak idején, s annak (igazán), aki most vagy húsz év távolából s a moziban azóta látott újdonságok ismeretében találkozik megint Tony Richardson 1963-as fergeteges filmjével, Albert Finneyvel a főszerepben.

21-én, vasárnap, 18.30
Örökmozgó
(Bp. VII., Erzsébet krt. 39.)

• Rábeszélő