dr. Kuti Vilma

Nyomtatóbarát változat

A népegészségügy feladata a tömegesen előforduló betegségek megelőzése. Az idevágó tevékenységek, nyilvánvaló társadalmi fontosságuk ellenére, a múltban rendszeresen hátrasorolódtak az egészségügyi ágazatban. Most azonban új formában, törvényjavaslatként került a parlament elé a népegészségügy és a hozzá kapcsolódó tisztiorvosi szolgálat kérdése.

A sors különös ajándéka, ha a gyerekfejjel megfogalmazott életcél, ha késve és sok meddő harc után is, egy törvényben ölt testet. Ezt élte meg a sorok írója az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvény születése közben.

A szolgálat bázisát a Köjál, vagyis közegészségügyi-járványügyi hálózat képezi majd. De nem egyszerűen névváltozásról van szó. Mélyrehatóan megváltoztak az elvárások is a szolgálat működésével szemben.

Különösen a nemfertőző betegségek területén. A jobb megértés érdekében tekintsük át röviden a szolgálat fő tevékenységi ágait.

Járványok, fertőzések

A fertőző betegségek elleni küzdelem Magyarországon nagy hagyományokra néz vissza. Valamikor az egész településeket elnéptelenítő, lakosságot megtizedelő járványok kényszerítették cselekvésre a kormányokat. A közegészségügyi tevékenységek – beleértve a település-egészségügyi intézkedéseket is – szinte kizárólag a járványok megelőzését célozták, nagyon eredményesen. A halálokok között – mint azt a grafikonról leolvashatjuk – minimálisra csökkent a fertőző betegségek szerepe.

Természetesen tudjuk, hogy számos megoldatlan járványügyi probléma van még ma is, az influenzától az AIDS-ig, és nyitott kérdés, hogy az AIDS mikor fordítja meg a fertőző halálozás alakulását. A korábbi, átmenetinek bizonyult kedvező helyzet után emelkedik a tuberkulózis és különböző nemi betegségek gyakorisága is. A járványügyi helyzet alakulását azonban ismerjük, vannak kialakult, begyakorolt és eredményes módszereink és ütőképes szakembergárdánk. Mindezt megfelelően kell hasznosítani.

Szív, tüdő, végtag

Más a helyzet a nemfertőző betegségekkel (rák és más daganatok, fejlődési rendellenességek egy csoportja, infarktus és egyéb érrendszeri megbetegedések, légző-, emésztő- és mozgásszervi betegségek sora, és így tovább). A grafikon arról árulkodik, hogy a halálokokat tekintve a ’30-as években történt a váltás, és azóta is meredeken emelkedik a nemfertőző halálozás. Ha pedig azt is tudjuk, ami az ábrából nem derül ki, hogy a nemfertőző halálozás egyre fiatalabb életkorban következik be, egyértelmű, hogy népünk jövőjét, életben maradását, munkaképességét döntően ez a betegségcsoport veszélyezteti. Létkérdés e folyamat megállítása. A két betegségcsoport között lényeges különbség, hogy a fertőző halálozás azonnal vagy rövid időn belül, a nemfertőző halálozás viszont évekkel vagy évtizedekkel az elszenvedett ártalom után következik be. Melyek ezek az ártalmak?

Időbe telt, míg egyértelműen bizonyossá vált, hogy a nemfertőző betegségeket tönkretett környezetünk, táplálékaink, megváltozott életmódunk együttesen idézik elő.

Nagy késéssel most jutottunk el oda, hogy a kormány elismerte a környezeti ártalmakkal összefüggő, nemfertőző betegségek népegészségügyi jelentőségét, és a megoldást állami feladatként deklarálta. A munkát sajnos majdnem a nullpontról kell kezdeni. Hibás a gondolkodásmódunk, az érdekeltségi rendszerünk. A halálozási adatok a megelőző munkában hasznavehetetlenek, a megbetegedésekről alig van adatunk. A környezetünk állapotára, a táplálékaink minőségére vonatkozó vizsgálati eredmények – melyek a mindenkori helyzet, az ok-okozati összefüggések megítéléséhez elengedhetetlenek – jelentős részben más ágazatok, más szakszolgálatok kezében vannak. Más célra készülnek, de e célra is hasznosíthatók lennének. A törvény, nagyon helyesen, minderre kitér, de a gyakorlatot most kell kialakítani.

Megelőzés, partnerkapcsolat

(Felértékelődik az első észlelő orvos, de az egészségügyi alapellátás és a hozzá kapcsolódó intézmények minden dolgozójának szerepe ebben a megelőző munkában.) Mellérendelt partnerkapcsolatnak kell kialakulnia, hiszen a helyzetfeltárás és a problémamegoldás számos eleme az ő kezükben van. Ők ismerik legjobban a korai károsodásokat, a környezeti károk területi különbségeit, a legemberibb kockázati tényezőket, a pszichoszociális körülményeket. Az egyénekkel, családokkal kialakult tartós és közvetlen, emberi kapcsolatuk egyedülálló lehetőséget biztosít, hogy tevékeny együttműködésre ösztönözzenek a nagyon is testre szabott feladatokban. Ezt a tevékenységet nem lehet egy napon említeni a köztudatban élő „egészségneveléssel”.

Hatóság, politika

A teljesség kedvéért szólnék arról, hogy a szolgálat minimális változtatással viszi majd tovább a Közegészségügyi-járványügyi Felügyelőségek hatósági feladatait. El kell majd látnia néhány olyan közérdekű feladatot, amelyek az egészségügyben küszöbön álló változások folytán gazdátlanná válhatnak. Például az alapellátás ügyeleti rendszerének, a halottakkal kapcsolatos eljárásoknak, a feltétlenül készletben tartandó gyógyszereknek felügyelete, rendkívüli eseményekkel kapcsolatos intézkedések és hasonlók.

A szolgálat feladatait állami feladatként ismerték el. Ez politikai döntés volt. Ugyanakkor rendkívül imponáló a parlamenti pártok egyetértése abban, hogy a politikai programként is felfogható feladatokat megvalósító szolgálatban a szakmai szempontok érvényesüljenek.

• Belföld