Skip to main content

Kormányunk született…

–t [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1994. július 15-én a parlament 265 igenjével (stb. stb.) megkaptuk a második szabadon választott felelőst.




A köztársasági elnök ez alkalommal tartott fogadásán egyes szocialisták és szabad demokraták – mint pl. az ipari miniszter és az Országgyűlés alelnöknője – igyekeznek szorosra fűzni a két párt kormányzó koalícióját, míg Torgyán doktort itt is kedves mezőgazdasági termelői (-nek produktumai) foglalkoztatják.




Más szocialisták – Gál Zoltán és Szekeres Imre – az általános jókedv közepette is résen tudtak lenni, csak úgy lazán „vállhoz a váll”. Nem is árt egy kevés elvtársi éberség. A forgalomban némiképp gyanús kiscsoportok vegyültek el. Egyesek annak rendje és módja szerint álcázták magukat holmi fekete szemüveggel. S vajon mit forgat fejében a komoran félrevonuló ellenzék? Az aranylamés hölgy ott az oszlop árnyékában nem is téveszti őket szem elől. Ki a hunyó? Kuncze? Katona Béla?




Táviratcím: 1055 Bp., Kossuth tér 1–3.

Fotók: Horváth Ernő
















Megjelent: Beszélő hetilap, 29. szám, Évfolyam 6, Szám 31


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon