Misi Márta

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Mi a különbség az önkéntes pénztárak és a magánbiztosítók között?

– A magánbiztosító-társaságokat a profit reményében hozzák létre; előre lefektetik a későbbi szolgáltatások pénzügyi alapjait, kidolgozzák a biztosítási konstrukciókat, majd ezután egyenként gyűjtik be a biztosítottakat. Ezzel szemben a szóban forgó biztosítási pénztár tagjai maguk a tulajdonosok, és egyben a szolgáltatás élvezői. A pénztárak nonprofit elv alapján működnek, a hasznot nem osztják fel részesedés vagy osztalék formájában.

Beszélő: Hogyan kapcsolódnak e pénztárak a társadalombiztosításhoz?

– Jórészt ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, mint a társadalombiztosítás. A pénztárak jelenleg társadalombiztosítást, illetve egyéb szociális ellátásokat kiegészítő szolgáltatásokat nyújthatnak, azonban decentralizáltan működnek, az öngondoskodás, az egyéni felelősségvállalás alapján. A társadalombiztosítás a parlament által meghatározott szolgáltatásokat végez, alapbiztonságot kell nyújtania, össztársadalmi kockázatmegosztásra épül. Az önkéntes pénztár esetében az emberek egy-egy csoportja választja ezt a formát, amely így ennek a kis csoportnak az érdekeit jeleníti meg.

Beszélő: A tb deficites működése, forráshiányai közismertek. Nem fogják-e a biztosítópénztárak tovább gyengíteni a tb anyagi bázisait?

– Ettől a tb-nek nem lesz kevesebb bevétele, a tervezett szabályozás szerint mindenki, aki önkéntes biztosítópénztárat alapít, továbbra is fizeti a járulékot a társadalombiztosítás részére. A biztosítópénztárak önkéntesen és saját erőből vállalják fel a tagjaiknak nyújtott szolgáltatásokat, megjelenésükkel tehát éppenséggel csökken a társadalombiztosításra háruló nyomás. Ha a társadalombiztosítás lemond bizonyos szolgáltatásokról, lehetséges, hogy több tehertől szabadul meg, mint amennyi járulékot hosszú távon kienged a kezéből. A nyugdíjak fedezeti részét például az önkéntes pénztárak teljes egészében maguk biztosítják, míg a társadalombiztosítás által fizetendő nyugdíjak esetében a költségvetés garanciát ad, és szerepet vállal az átmeneti forráshiányok áthidalásában. Ha tehát a középosztály, önállóan viselve az előtakarékoskodás terhét, önkéntes nyugdíjpénztárakat hoz létre, jelentős terhet vesz le a társadalombiztosításról.

Beszélő: Tartalmaz-e megfelelő garanciákat a törvénytervezet a pénzügyi-gazdasági visszaélések elkerülésére? Milyen belső és külső ellenőrzési rendszer látja el a pénztárak felügyeletét?

– Azt kell garantálni, hogy a pénztártagok hozzájuthassanak ahhoz az értékhez, amely a tagdíjbefizetésük után megilleti őket. A szervezeten belül működne egy ellenőrző bizottság, amelyik szakértőt kérhet föl különféle célellenőrzésekre. Egy központi államigazgatási szerv, a pénztárfelügyelet gyakorolja majd az intézményi, a szakmai és versenyellenőrzést, a törvényhez kapcsolódó számviteli rendelet alapján. A biztonság további eleme az, hogy a pénztár gazdálkodásáról, pénzügyi helyzetéről a tagokból álló közgyűlésnek évente be kell számolnia.

Rendelet fogja előírni a pénztárak befektetéseinek szabályait is. Ettől persze a befektetések mindenképpen hordoznak magukban bizonyos kockázatokat. Az önkéntes pénztárakba belépő tagoknak fontos érdekük fűződik a biztonságos befektetésekhez. Így jól teszik, ha a pénzügyi tanácsadó és brókercégeken kívül olyan befektetési alapkezelőknek is megbízásokat adnak, akik a hosszú távú megtérülést is figyelemmel kísérik.

Beszélő: Egyfajta munkavállalói kultúrát is jelez, ha az emberekben megvan az az igény, hogy kötelező biztosítás mellett fizessen például a jövőbeli jobb nyugdíjellátásért. Mekkora réteg igényli ma ezt Magyarországon?

– A középréteg mindenképpen, hiszen sokan ezt a takarékoskodás újabb formájának fogják fel. Másrészt, mivel a társadalombiztosítási nyugdíj rendkívül gyorsan veszít értékéből (sőt már a megállapításakor degresszív skálát vesznek figyelembe), az emberek szükségét érzik a kiegészítő nyugdíjellátásnak. Önálló biztosítási egyesület – nem pénztár – tudtommal már három helyen működik az országban (pl. a Matávnál).

Beszélő: A munkáltató számára egy ilyen pénztár milyen előnyöket jelent?

– A jól kvalifikált munkaerő különösen nagy érték: a stabil vállalatok számára nem lehet közömbös munkásaik helyzete, sőt, az sem, hogy megmaradnak-e ezek munkások a cégnél. Fontos szempont, hogy a jelenleg tisztázatlan státusú szociális vagyont a munkáltató beviheti a pénztárba, így ezeket a javakat maguk a dolgozók kezelhetik. Ezzel elejét lehet venni annak, hogy a vállalat a szociális célú ingatlanokat piacra dobja, ha likviditási zavarba kerül; a dolgozóknak alapvető érdeke, hogy a vagyont ne éljék fel.

A törvénytervezet tartalmaz közvetett ösztönzőket is: a pénztárba befizetett tagdíj-hozzájárulást a munkáltató szempontjából költségnek kell tekinteni, a nem természetes személy támogató adománya közérdekű kötelezettségvállalásnak minősül, a természetes személy adománya pedig az adóból levonható. Munkáltatói hozzájárulás után a társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni, e hozzájárulás nem számít bele a járulékalapba, ezért a nyugdíj- és egészségbiztosítási alap járulékát sem kell megfizetni. Hosszú távon nem engedheti meg magának az ország azt, hogy a nyugdíjra szánt takarékoskodás jelentős része, a befektetések hasznának jelentős része kikerüljön abból a körből, amelyik ezt a befektetést ténylegesen végrehajtja.

Beszélő: Hogyan védi ki a társadalombiztosítás, hogy ne a nekik súlyosan eladósodott cégek lépjenek be először az önkéntes biztosítókba?

– Olyan cég, amelyik anyagi helyzete miatt a társadalombiztosítási járulékot sem tudja fizetni, nem túl valószínű, hogy pénztárhoz való csatlakozást tervezne. Másrészt a társadalombiztosítás nyilvántartása alkalmatlan a tb-adósságok pontos nyomon követésére. Tehát valószínűleg a társadalombiztosítás tartozásait nem az önkéntes biztosítópénztárakkal kapcsolatosan lehet korrekt módon megoldani: ezeket a tartozásokat egyszerűen be kell hajtani.

• gazdaság