Szilágyi Imre

Nyomtatóbarát változat

Az előzményekhez tartozik, hogy 1988-ban a vállalat vezetésének nemtetszésétől kísérve megalakult a TDDSZ helyi csoportja. Ez szóvá tette, hogy a nem túl rózsás helyzetben lévő vállalat főigazgatója 400 ezer forint prémiumot vett föl, ami az alkalmazottak 2500 forintos prémiumának százhatvanszorosa. Az új szakszervezet igényelte, hogy információt kaphasson a vállalat helyzetéről, s beleszólhasson a legfontosabb vállalati ügyek alakításába. A vezetőség e kívánságokat nem méltatta érdemi válaszra.

1988 második felétől a kiadó kénytelen volt szembenézni a gazdaságosság követelményeivel. A vezetés ebben a helyzetben elkezdte hangsúlyozni az Akadémiához fűződő kapcsolat hátrányos vonásait (az Akadémia által biztosított összegek állítólag nem fedezik azoknak a kiadványoknak a költségeit, amelyeket a kiadó az Akadémiával szemben fennálló kötelezettségei miatt kénytelen megjelentetni), s tervezetet dolgozott ki a szerkesztőségek átszervezésére.

A Grósz-féle centralisztikus piacgazdasági eszményt híven tükröző tervezet, azon kívül, hogy az általában magasan képzett, de rosszul fizetett szerkesztők kemény kizsákmányolását és kiszolgáltatottságát irányozta elő, burkoltan tartalmazta az elbocsátások szándékát is. A dolgozók hevesen ellenálltak, a szakszervezet vétózott, de a Németh-kormány 1989 elején kialakított várakozó magatartása is akadályozta kivitelezését. Az év során aztán a vállalat a tervezetben foglaltakkal ellentétben újabb dolgozókat vett fel. A racionális gazdálkodást enyhén szólva szerencsétlenül megcélzó tervezet, a vezetőség ellentmondásos magatartása és kapkodása feszültté tette az alkalmazottak és a vezetés viszonyát. Tovább rontotta a helyzetet, hogy egyre érzékelhetőbbé vált itt is a törekvés, hogy a vezetők tulajdonosi jogosítványra váltsák igazgatói jogosítványukat.

A szakadást végül a vállalat ingatlancsere-ügylete tette teljessé. A kiadó két belvárosi ingatlant 265 millió forintért eladott, és 145 millióért vett egy külvárosi, gyárudvarok között fekvő, tatarozásra szoruló munkásszállást. A vállalatvezetés szerint roppant előnyös a szétszórt irodák összeköltöztetése, s az is, hogy az új „irodaháznak” valamivel nagyobb az alapterülete. Az alkalmazottak viszont úgy vélték, hogy a környezet méltatlan a nagy múltú kiadó hagyományaihoz; szerintük a vezetés a 120 milliós különbözet egy részéből a mérleghiányt, azaz a hibás gazdálkodás következményeit akarta eltüntetni. Az is zavarta őket, hogy „magas közvetítői díjat kaptak olyan vállalkozások, amelyekben a vállalattal régebben vagy jelenleg munkaviszonyban álló személyek vannak érdekelve”. A nyár, majd az ősz folyamán az alkalmazottak képviselői a sajtóhoz fordultak, és tiltakoztak az Akadémia illetékeseinél a fenti jelenségek miatt. A panaszokat ugyan nem orvosolták, de hozzáláttak az Akadémiai Kiadó és Nyomda részvénytársasággá alakításának előkészítéséhez, s ennek során az Akadémia megbeszéléseket kezdeményezett a vállalati szakszervezetekkel.

A kiadói dolgozók ekkor hozták létre a Dolgozói Tanácsot, ezt a nevében és gyakorlatában új, de teljes mértékben törvényes, demokratikus, s az alkalmazottak széles rétegeit tömörítő képviseleti formát.

A DT közölte megalakulását az Akadémiával, s közölte, hogy megbízatása értelmében a dolgozók tulajdonosi érdekeit képviseli. Felkérte az MTA-t, hogy jelöljön ki független szakértőket, akik felmérik a vállalat gazdasági helyzetét, javaslatokat tesznek a részvénytársasággá alakulás módjára, a tulajdonlás arányaira s a tulajdonosi jogok gyakorlásának mikéntjére. Arra is felkérte az MTA-t, hogy írjon ki pályázatot az átalakuló vállalat vezetésére.

A DT december 20-án találkozott az MTA és a kiadó képviselőivel. Az MTA elismerte a DT megalakulásának jogosságát.

Megállapodás született egy, a kiadó gazdasági helyzetét és a részvénytársasággá alakulást vizsgáló 12 tagú szakértői testület létrehozásáról is.

Itt tartunk. A DT-nek még el kell érnie, hogy az Akadémia írásban is elismerje jogait, amelyek a vállalat vezetését is kötelezik. Ha ez meglesz, van rá talán némi esély, hogy az átalakulás megfelelő módon menjen végbe, s a vállalat új stratégiával, új módszerekkel s alkalmazotti érdekeltséggel álljon helyt a kiadók számára különösen nehéz körülmények között.

• Belföld