Skip to main content

Szilágyi Imre

Szilágyi Imre: Velük élő történelem

Irodalom és fasizmus Horvátországban


Mottó: Szembe kell néznünk fasiszta és kommunista történelmünkkel (Esterházy Péter)[1]

Külföldön élő horvátok egy csoportja elhatározta, hogy augusztusban egy Sveti Rok nevű falu templomkertjében emléktáblát állít Mile Budak írónak. Ez a látszólag érdektelen hír a legteljesebb mértékben felkavarta a horvát kulturális, tudományos és politikai élet nyári nyugalmát. A következő hetekben újból napvilágra került a horvát történelem elmúlt hetven évének számos eseménye és traumája.


Szilágyi Imre: Jobbra át?


A SDZ-ben egyesült liberális, keresztény, valamint bizonyos szociáldemokrata megfontolásokat szem előtt tartó irányzatok az elmúlt időszakban látszólag harmonikusan együttműködtek, bár Pirnat már rögtön a választások után felvetette, hogy a párt jellegét tisztázni kellene (ld. Beszélő, 1990. április 28). A tisztázás ideje, úgy látszik, most jött el: Pirnat, Jansa és társaik kidolgozták a párt új programját, amelynek azonban szinte minden lényeges pontja ellenállást váltott ki a liberálisokból.

Szilágyi Imre: Kedves Sonia Licht!


Nagyon megértem, hogy Önt, aki tiszteletre méltó küzdelmet folytat az ország demokratizálásáért, fájdalmasan érinti mindaz, ami ma Jugoszláviában történik. Úgy vélem azonban, hogy az árnyaltabb fogalmazásról nem mondhatunk le.

Először is döbbenten olvastam, hogy Ön szerint a YUTEL adása Szlovéniában be van tiltva, miközben az én szépszámú szlovén ismerősöm szinte mindegyike nézi Ljubljanában ezt a tévéműsort, sőt sokan a belgrádi tv adását is.

Ön kifogásolja, hogy a sajtó demokratikusnak tekinti Szlovéniát.




Szilágyi Imre: Jugoszláv pillanatkép


Az ország helyzete egyre inkább a káosz felé közelít. A jelenlegi föderációt a szövetségi szervek munkatársain, a hadsereg egyes tisztjein kívül csak nagyon kevesen akarják fenntartani. Az igazi kérdés az, hogy a felbomló Jugoszláviából melyik köztársaság miképpen fog részesedni. A legélesebb küzdelem persze Horvátországban zajlik. A horvát politikusok azt szeretnék, ha a jelenlegi belső határok az újonnan létrejövő szuverén köztársaságok külső határaivá változnának.

Szilágyi Imre: Utópia vagy kompromisszum?


Amikor Ante Markovics épp egy éve, 1990. július végén megalakította a Reformerők Szövetségét, még az emberközpontú szocializmust jelölte meg célként, a nemzeti kérdésről csupán annyit mondott, hogy „az állam hatékony parlamenti állam legyen, amelyben önkéntesen egyesülnek népei és köztársaságaik, és amely az elszakadást is tartalmazó önrendelkezési elvekre épül”. 1990. november végén közzétettek még néhány tézist a nemzeti egyenjogúságról, egyebek között minden nemzeti közösség egyéni és kollektív jogainak elismeréséről, az anyanyelvi oktatásról.

Szilágyi Imre: Sokoldalú egyoldalúság


Az érvényben lévő jugoszláv szövetségi alkotmány, akárcsak az 1946 óta kihirdetett valamennyi jugoszláv alkotmány, kimondja, hogy Jugoszlávia olyan föderatív közösség, amelyben minden nemzet rendelkezik az elszakadás jogát is magában foglaló önrendelkezési joggal.

Szilágyi Imre: Kommunista diktatúra után nacionalista diktatúra?


– Horvátországban és Szlovéniában már lezajlottak a választások. Mire lehet számítani Szerbiában?

– A legvalószínűbb egy Draskovic vezette jobboldali koalíció győzelme, mindjárt utánuk a szerb nacionalista kommunisták következhetnek, Miloseviccsel az élen. A szociáldemokraták nemigen jutnak be a parlamentbe a többségi elvű választási törvény miatt. A szerb ellenzék 11 pártja elutasítja ezt a törvényt, s ha nem változtatják meg, távol maradunk a választásoktól.


Szilágyi Imre: A Szlovén Demokrata Szövetség kongresszusa


A Szövetség a hét végén tartotta második kongresszusát. A párt, amely a DEMOS részeként hatalomra kerülve négy kulcsfontosságú miniszteri posztot (külügy, belügy, védelem, igazságügy) mondhat magáénak, az elfogadott program szellemében fontos határozattervezeteket terjeszt majd a parlament elé.

Szilágyi Imre: Szlovénia útja az önállóság felé


1989 tavasza óta a szlovén társadalomban egyre jobban megerősödött az önálló Szlovénia gondolata. Így teljesen érthető, hogy a demokratikus választások után, mintegy három héttel később, május 16-án megalakult új kormány elnöke első beszédében erről is nyilatkozott. A 42 éves Lojze Peterle, aki egyébként a kereszténydemokraták vezetője is, hangsúlyozta, hogy a kormány célja az alkotmányos úton megvalósított teljes szuverenitás.

Szilágyi Imre: A populisták győzelme a liberális értelmiségiek fölött

Választások Horvátországban


– Skrabalo úr, milyen eredménnyel zárult az első forduló?

A 22-én megtartott forduló a parlamenti helyek egyharmadát illetően hozott döntést. Ezen a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) a szavazatok mintegy 42%-át szerezte meg. A Horvát Kommunista Szövetség (SKH) 25%-ot, míg a Nemzeti Megegyezés Koalíciója – amelynek a Szociálliberális Szövetség is tagja – 16%-ot kapott, a többi szavazaton pedig több kis párt osztozott. Valószínű, hogy az eredményen a május 6-án tartandó második forduló már nem változtat lényegesen.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon