Skip to main content

Kedves Kőszeg Ferenc,

(Kristóf Attila)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ungvári Tamás: Szélfaktor (Beszélő, 1994. október 13.)


örömmel tölt el, hogy lapotoknak mégsem az volt az utolsó száma, amelyben – többek között – Ungvári Tamás Szélfaktor című írása megjelent. Más egyéb áldások mellett így vált lehetővé, hogy a Szélfaktor egy engem érintő mondatára egy szóban, a „tetthelyen” feleljek.

Tamás, mint exellenzéki intellektuel, az eltűnt idők kritikáját gyakorolván, Antall József tanári múltjára utalva közbeveti: „Milyen tanár lehetett az, aki nyilatkozni volt hajlandó Kristóf Attilának ahelyett, hogy osztályismétlésre utasította volna nyelvtanból."

Az Antall Józseffel közösen kapott dorgálástól elérzékenyülve felelem: történelemtanár.

További szerkesztői sikereket kívánva, soraim közlését remélve, barátsággal köszönt:








Megjelent: Beszélő hetilap, 45. szám, Évfolyam 6, Szám 46


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon