Skip to main content

Kedves barátaim!

Vajna János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Litván György: Egy Pulitzer-díj örömére (Beszélő, 1992. március 21.)


Szürke és sablonos fogalmazás lenne, ha azt írnám: nagyon jólesett a méltatás, amit Pulitzer-díjam alkalmából kaptam tőletek. Nagy meglepetés volt. De az is meglepett, hogy utólag megtettetek az MTI egykori főszerkesztőjévé. Ez sose voltam. Sőt szerintem ilyen nem is volt az MTI-ben, legalábbis abban az időszakban, amiről a történet szól.

A valóság: a Nagy Imre-kormány megalakulása után egészen 1956. november végéig az MTI Külföldi Sajtószolgálat nevű főosztályának voltam a vezetője, és a Cikkek a nemzetközi sajtóból című, azóta megszűnt kiadványnak az elindítója és szerkesztője.

Barátsággal:






Megjelent: Beszélő hetilap, 13. szám, Évfolyam 4, Szám 13


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon