Szabó Lívia

Nyomtatóbarát változat

Most, hogy fölhúzták a téglacserép falakat a szomszédok, elválasztandó házukat a garzonháztól, nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy rezervátum. A nagy falon túl a sápadtarcúak és a cigánybarnák néznek farkasszemet egymással. A fal nemcsak a szegényeket választja el a gazdagoktól, nemcsak az adófizető jómódúakat a nincstelenektől. „Kecskebékát, macskát, ki tudja, miket esznek ezek, miket dobálnak ki az ablakukon” – panaszolta a szomszéd a postásnak a bentlakók füle hallatára és ámulatára.

A szomszédság a fölhúzott falakat természetesen a GYIVI-vel szeretné kifizettetni. Kérelmüket elutasították, hiába hivatkozott a szomszéd a jogos önvédelem törvény által biztosított jogára. Eddig ugyan semmiféle bántódás nem érte, de ő fölkészült.

Egy esetleges támadásra. Pedig a szomszédság ordibálását leszámítva csönd van. Jelenleg. A „feliratos” konténer is az út szélére helyeződött át, ne hergelje a jelenléte a szemétöntögető szomszédokat, ne illatozzon az ablakuk alá. „A büdös cigik” fölirat is rajta maradt, nem akadt, aki letörölje. A garzonházzal közös falú szomszéd ház egyik gazdája van a legjobban „kiborulva” a kazánház átszüremlő monoton zúgása miatt. Újból vizsgálódtak a zajszintmérők. Nincs mit tenni.

A vadonatúj ház is belülről kezdi megmutatni hanyagul összedobott lényét. A műanyag ajtótok megbillent, ahogy nekitámaszkodtam. „Összegányolták ezt az egészet” – rántja föl a vállát Jolán. Nekem is eszembe ötlik az egyik önkormányzati dolgozó ebéd közben, két kanál leves között elharapott félmondata: „Ugyan, ahogyan azt a házat megcsinálták, oda nem lehet rendes lakásigénylőket beköltöztetni…” A házból ugyan a közös műszaki cikkek „eltűntek”, szinte üres a társalgó, viszont több cicával, kutyussal gyarapodtak. A házban telítődött a létszám az új gondnok-helyettessel, aki volt állami gondozott, nevelőtanár-segéd, s beiskolázzák gimnáziumba. Ő veszi át a jelenlegi tanár-katona gondnoki tisztét január végével.

Egy család van költözködőfélben – majd tavasszal – a végleges otthonuk felé. Petráék mindketten állami gondozottak voltak, s így az eddigi előtakarékosságukhoz megkapják kettőjük életkezdési segélyét is, amiből megvehetik kompolti családi házukat. Igaz, eddig csak papíron kapták ki az ötszázezer forintjukat a GYIVI-ből (nincs pénz a számlájukon átmenetileg?).

Laciék keseregnek, pénzük nincs, 5500 a havi kiadás, aminek a fele csak a kötelező előtakarékosság, fele lakbér, „ebből ugyan öt év múlva se lesz lakás egy életkezdési segéllyel”. Fölmerül, lehet, jobb volt az olcsó kis vizes albérletben, ahonnan már előbb beadhatták volna a lakásigénylésüket, talán előbb jutnának valamihez, és főleg „az ember legalább szabadon él, nem egy (közösségnek) berendezett rezervátumban”. Laci ugyanis nem volt állami gondozott, elvált, ez a második házassága.

A hangulat borús, bár mindenki otthon ül ezen a szerdai délelőttön, már senki nem érzi olyan „boldognak” magát, mint egy éve.

• Belföld