(kőszeg)

Nyomtatóbarát változat

Hack Péter önfejű autóshoz hasonlította az igazságügy-minisztert, aki csakazértis behajt a zsákutcába – és nekimegy a falnak. A sors fintora, hogy aznap, augusztus 31-én, amikor a szabad demokrata képviselő parlamenti felszólalása elhangzott, akkor tudódott ki, hogy a miniszter az autójával pár napja valóban nekiment, ha nem is a falnak, de egy másik kocsinak.

A parlament nyári rendkívüli ülésszakának utolsó napja presztízsvitával telt. Az igazságügy-miniszter a kormány felügyelete alá, a saját felügyelete alá akarja helyezni az ügyészi szervezetet. Ehhez alkotmánymódosításra, 257 képviselő igen szavazatára van szükség. Az igazságügy-miniszter pontosan tudja, hogy ezt nem kaphatja meg. A parlament kizárólag azért tölti a vitával az idejét, hogy a miniszter kijelenthesse, az ellenzék ragaszkodik az alkotmány sztálinista maradványaihoz.

Ha nem ez lenne a miniszter célja, akár meg is egyezhetett volna az ellenzékkel. Hiszen senki sem vitatja, hogy az ügyészség a legtöbb európai országban a végrehajtó hatalom felügyelete alatt áll. Ezt a hatalmi többletet azonban olyan intézmények és törvények szokták ellensúlyozni, amelyek valóban biztosítják a bírói szervezet függetlenségét, a büntetőeljárás bírói felügyeletét, és megszüntetik az állam vádmonopóliumát. Efféle reformokról azonban a miniszter nem óhajtott tárgyalni.

A törvényalkotásban a szabályok, a garanciák számítanak. De azért az emberi tényezőknek ezen a szigorú terepen is van szerepük. Ki akarná növelni egy igazságügy-miniszter hatalmát,

aki olyan bírókat nevezett ki bírósági elnöknek, akiket az érintett bírák többsége nem talált erre alkalmasnak;

aki ma is azt hangoztatja, hogy eljárása jogszerű volt, holott az Alkotmánybíróság kimondta, a jövőben a bírósági törvényt nem lehet úgy értelmezni, ahogy a miniszter tette;

aki úgy véli, indoklás nélkül útját állhatja a megfelelő szakmai fórumok által javasolt személyek bírói kinevezésének, mert nem tetszik neki a káderlapjuk;

aki komolyan hiszi, hogy bár a kijelentő mód a jogi nyelvben általában előírást jelent, neki mérlegelési jogot biztosít;

aki kijelenti, hogy a bős–nagymarosi erőműről szóló nemzetközi szerződés aláírói háborús bűnösök;

aki szélsőséges szervezetek gyűlésein kétségbe vonja az Alkotmánybíróság döntéseinek jogszerűségét;

aki újra meg újra alaptalannak bizonyuló feljelentéseket tesz újságírók és közalkalmazottak ellen.

Amikor Antall József februárban átalakította kormányát, a Beszélő ellenzéki lap létére pozitívan értékelte a miniszterelnök személyi döntéseit. „Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy Balsai István a helyén maradt” – tettük hozzá mégis, kritikusan. Most jóvátehetné a kormányfő a februári gikszert. A kereszténydemokrata Füzessy Tibort szárszói szereplése után úgyis menesztenie illenék. Az elvesztett bársonyszékért egy fontos tárcával kárpótolhatná koalíciós partnerét.

Az IM politikai államtitkára, a KDNP-s Isépy Tamás azon kevés politikusok egyike, akit a parlament mindkét oldalán tisztelnek. Miniszteri kinevezése még a kormány végjátékának idején is az eréllyel párosult bölcsesség bizonysága volna.

Majdnem azt mondtam: a nyugodt erőé.

• Harmadik oldal