Skip to main content

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

–

Szabolcs-Szatmár

8

–

–

–

–

–

1

–

1

Tolna

4

1

–

–

–

–

–

–

–

Vas

1

4

–

–

–

–

–

 

–

Veszprém

6

–

–

–

–

–

1

–

–

Zala

3

1

–

–

–

–

–

1

–

Összesen

114

35

11

1

1

3

3

6

2

 


5. táblázat: A második fordulóban leadott szavazatok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

375 019

319160

2600

74429

28135

–

–

–

3947

Baranya

56552

37274

20353

6650

–

–

7858

–

15394

Bács-Kiskun

63221

44767

51797

1833

1717

–

–

7931

5924

Békés

48913

25115

37740

8275

–

—

–

19614

3389

Borsod

95656

53042

22888

19562

4736

12631

–

17458

7940

Csongrád

81793

20728

27142

1647

1 199

2738

–

11618

14494

Fejér

56839

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

–

Szabolcs-Szatmár

8

–

–

–

–

–

1

–

1

Tolna

4

1

–

–

–

–

–

–

–

Vas

1

4

–

–

–

–

–

 

–

Veszprém

6

–

–

–

–

–

1

–

–

Zala

3

1

–

–

–

–

–

1

–

Összesen

114

35

11

1

1

3

3

6

2

 


5. táblázat: A második fordulóban leadott szavazatok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

375 019

319160

2600

74429

28135

–

–

–

3947

Baranya

56552

37274

20353

6650

–

–

7858

–

15394

Bács-Kiskun

63221

44767

51797

1833

1717

–

–

7931

5924

Békés

48913

25115

37740

8275

–

—

–

19614

3389

Borsod

95656

53042

22888

19562

4736

12631

–

17458

7940

Csongrád

81793

20728

27142

1647

1 199

2738

–

11618

14494

Fejér

56839

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

–

Szabolcs-Szatmár

8

–

–

–

–

–

1

–

1

Tolna

4

1

–

–

–

–

–

–

–

Vas

1

4

–

–

–

–

–

 

–

Veszprém

6

–

–

–

–

–

1

–

–

Zala

3

1

–

–

–

–

–

1

–

Összesen

114

35

11

1

1

3

3

6

2

 


5. táblázat: A második fordulóban leadott szavazatok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

375 019

319160

2600

74429

28135

–

–

–

3947

Baranya

56552

37274

20353

6650

–

–

7858

–

15394

Bács-Kiskun

63221

44767

51797

1833

1717

–

–

7931

5924

Békés

48913

25115

37740

8275

–

—

–

19614

3389

Borsod

95656

53042

22888

19562

4736

12631

–

17458

7940

Csongrád

81793

20728

27142

1647

1 199

2738

–

11618

14494

Fejér

56839

54976

13587

3928

–

–

–

–

2939

Győr-Sopron

57013

61912

22389

3388

17304

7971

–

–

–

Hajdú–Bihar

59386

36269

22987

18299

–

–

–

5198

3728

Heves

36059

27334

–

–

–

29488

–

–

10760

J.-N.-SzoInok

50344

31521

25677

8073

2579

–

–

–

–

Komárom

37322

42718

8038

3429

–

8909

–

–

3248

Nógrád

24222

20656

–

–

–

19906

–

–

4345

Pest

148 355

92106

22938

7827

3 167

9834

–

14739

–

Somogy

17322

7730

37456

35712

–

–

–

14935

–

Szabolcs-Szatmár

60314

31065

23465

12097

–

9293

–

469

28168

Tolna

36085

22795

7782

8022

–

8691

–

–

3553

Vas

45684

45218

18778

–

–

10196

–

–

–

Veszprém

63298

33312

11371

1659

7043

–

10399

–

6841

Zala

47441

36540

–

4194

–

11246

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

–

Szabolcs-Szatmár

8

–

–

–

–

–

1

–

1

Tolna

4

1

–

–

–

–

–

–

–

Vas

1

4

–

–

–

–

–

 

–

Veszprém

6

–

–

–

–

–

1

–

–

Zala

3

1

–

–

–

–

–

1

–

Összesen

114

35

11

1

1

3

3

6

2

 


5. táblázat: A második fordulóban leadott szavazatok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

375 019

319160

2600

74429

28135

–

–

–

3947

Baranya

56552

37274

20353

6650

–

–

7858

–

15394

Bács-Kiskun

63221

44767

51797

1833

1717

–

–

7931

5924

Békés

48913

25115

37740

8275

–

—

–

19614

3389

Borsod

95656

53042

22888

19562

4736

12631

–

17458

7940

Csongrád

81793

20728

27142

1647

1 199

2738

–

11618

14494

Fejér

56839

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

–

Szabolcs-Szatmár

8

–

–

–

–

–

1

–

1

Tolna

4

1

–

–

–

–

–

–

–

Vas

1

4

–

–

–

–

–

 

–

Veszprém

6

–

–

–

–

–

1

–

–

Zala

3

1

–

–

–

–

–

1

–

Összesen

114

35

11

1

1

3

3

6

2

 


5. táblázat: A második fordulóban leadott szavazatok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

375 019

319160

2600

74429

28135

–

–

–

3947

Baranya

56552

37274

20353

6650

–

–

7858

–

15394

Bács-Kiskun

63221

44767

51797

1833

1717

–

–

7931

5924

Békés

48913

25115

37740

8275

–

—

–

19614

3389

Borsod

95656

53042

22888

19562

4736

12631

–

17458

7940

Csongrád

81793

20728

27142

1647

1 199

2738

–

11618

14494

Fejér

56839

54976

13587

3928

–

–

–

–

2939

Győr-Sopron

57013

61912

22389

3388

17304

7971

–

–

–

Hajdú–Bihar

59386

36269

22987

18299

–

–

–

5198

3728

Heves

36059

27334

–

–

–

29488

–

–

10760

J.-N.-SzoInok

50344

31521

25677

8073

2579

–

–

–

–

Komárom

37322

42718

8038

3429

–

8909

–

–

3248

Nógrád

24222

20656

–

–

–

19906

–

–

4345

Pest

148 355

92106

22938

7827

3 167

9834

–

14739

–

Somogy

17322

7730

37456

35712

–

–

–

14935

–

Szabolcs-Szatmár

60314

31065

23465

12097

–

9293

–

469

28168

Tolna

36085

22795

7782

8022

–

8691

–

–

3553

Vas

45684

45218

18778

–

–

10196

–

–

–

Veszprém

63298

33312

11371

1659

7043

–

10399

–

6841

Zala

47441

36540

–

4194

–

11246

 Honnan jött az utánpótlás? | Beszélő

Honnan jött az utánpótlás?

Eörsi János

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Összesen

1. forduló

79

63

11

3

2

4

4

7

3

176

Végeredmény

114

35

11

1

1

3

3

6

2

176


Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

 

MDF

SZDSZ

 

alulmaradt jelöltjei

alulmaradt jelöltjei

Szavazatnövekedés

23

67

Szavazatcsökkenés

2

26



Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 

Az első fordulóban

Az első fordulóban

 

az MSZP jelöltje

az MSZP jelöltje

 

negyedik

ötödik

A második fordulóban:

 

 

Az MDF-hez képest…

 

 

SZDSZ-pozíció javult

2

7

SZDSZ-pozíció romlott

32

19

Az SZDSZ-jelölt az 1. helyről lecsúszott

9

4

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

 

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ–Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

23

9

–

–

–

–

–

–

–

Baranya

4

1

1

–

–

–

–

–

1

Bács-Kiskun

5

2

3

–

–

–

–

–

–

Békés

3

2

1

–

–

–

–

1

–

Borsod

10

1

1

–

–

–

–

1

–

Csongrád

5

–

1

–

–

–

–

1

–

Fejér

5

2

–

–

–

–

–

–

–

Győr–Sopron

3

3

–

–

1

–

–

–

–

Hajdú–Bihar

6

2

–

1

–

–

–

–

–

Heves

5

–

–

–

–

–

1

–

–

J.-N.-Szolnok

6

1

1

–

–

–

–

–

–

Komárom

2

3

–

–

–

–

–

–

–

Nógrád

1

–

–

–

–

3

–

–

–

Pest

13

2

–

–

–

–

–

1

–

Somogy

1

1

3

–

–

–

–

1

–

Szabolcs-Szatmár

8

–

–

–

–

–

1

–

1

Tolna

4

1

–

–

–

–

–

–

–

Vas

1

4

–

–

–

–

–

 

–

Veszprém

6

–

–

–

–

–

1

–

–

Zala

3

1

–

–

–

–

–

1

–

Összesen

114

35

11

1

1

3

3

6

2

 


5. táblázat: A második fordulóban leadott szavazatok pártok és megyék szerint

 

 

 

MDF

SZDSZ

FKgP

MSZP

Fidesz

KDNP

SZDSZ-Fidesz

Független

Egyéb

Budapest

375 019

319160

2600

74429

28135

–

–

–

3947

Baranya

56552

37274

20353

6650

–

–

7858

–

15394

Bács-Kiskun

63221

44767

51797

1833

1717

–

–

7931

5924

Békés

48913

25115

37740

8275

–

—

–

19614

3389

Borsod

95656

53042

22888

19562

4736

12631

–

17458

7940

Csongrád

81793

20728

27142

1647

1 199

2738

–

11618

14494

Fejér

56839

54976

13587

3928

–

–

–

–

2939

Győr-Sopron

57013

61912

22389

3388

17304

7971

–

–

–

Hajdú–Bihar

59386

36269

22987

18299

–

–

–

5198

3728

Heves

36059

27334

–

–

–

29488

–

–

10760

J.-N.-SzoInok

50344

31521

25677

8073

2579

–

–

–

–

Komárom

37322

42718

8038

3429

–

8909

–

–

3248

Nógrád

24222

20656

–

–

–

19906

–

–

4345

Pest

148 355

92106

22938

7827

3 167

9834

–

14739

–

Somogy

17322

7730

37456

35712

–

–

–

14935

–

Szabolcs-Szatmár

60314

31065

23465

12097

–

9293

–

469

28168

Tolna

36085

22795

7782

8022

–

8691

–

–

3553

Vas

45684

45218

18778

–

–

10196

–

–

–

Veszprém

63298

33312

11371

1659

7043

–

10399

–

6841

Zala

47441

36540

–

4194

–

11246

–

11960

9121

Összesen

1 460 838

1 044 238

376988

219 024

65880

130 903

18257

103 922

123 791

 

 

Megjelent: Beszélő hetilap, 14. szám, Évfolyam 2, Szám 15


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon