Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett. Bár a kisgazdák jól tartották a korábban elfoglalt helyüket, a KDNP pedig utolérte a Fideszt a maga 21 mandátumával, a siker kétségkívül a Fórumé, amely csaknem pontosan háromszor annyi győzelmet aratott az egyéni kerületekben, mint a szabad demokraták, 72-re növelve az első fordulóban szerzett 11 mandátumnyi előnyt (1. táblázat)

1. táblázat: Az első helyek megoszlása az egyéni választási körzetekben az első és a második forduló után
 

Az első forduló után hideg zuhanyként ható, ám az MDF elsőségének tényét tekintve semmiképpen nem meglepő eredményt háromféleképpen kezdték magyarázni a gyorsértékelők. Először is – és ez igen hihetőnek hangzik, bár nehezen bizonyítható – az emberek szeretnek nyerni, szívesen fordítják gazdaságosan voksukat és bizalmukat a jobbnak látszó esélyekre. E szerint az okoskodás szerint a vesztes szemszögéből kedvezőbb lett volna egy egyfordulós választási szisztéma, egy olyan rendszer, amelyben a lemaradás egyenletesen oszlik el a választókerületek között. Az első forduló szorosabb eredményt mutatott, ám amikor a pártállam veresége biztossá vált, és a legjobbak között kell választani, a második legszimpatikusabbnak sem kegyelmeznek. Az egyéni választókerületi forduló valóban kiélezett küzdelmet hozott: 171 kerület közül 125 esetben közvetlenül egymással mérkőztek meg a két legerősebb párt jelöltjei (ebből az MDF 96-szor, az SZDSZ 29-szer győzött), és csak 21 körzetben nyert az egyik a másik megkerülésével (az arány e körben 15:6 az MDF javára).

A másik ok, ami eszünkbe jutott, ahogy sorozatban jelentették a legmeghökkentőbb eredményeket: a győztes párt – finoman szólva – negatív kampánya. Az Apák és fiúk jellegű mocskolódásokkal, a „Szabad élet, szabad madár…” kezdetű népdal, valamint Tőkés László elirigylésével talán sikerült visszariasztani a választókat a liberálisoktól; a rágalmak ellen nem lehet védekezni – hangoztatta Tamás Gáspár Miklós, vereségét kommentálva. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a nyugodt (ny)erő propagandája csak másodlagos szerepet játszik az elsöprő sikerben. Annak ellenére ugyanis, hogy az április 8-i fordulóban mindenütt csökkent a részvétel, a két vezető párt általában növelte híveinek számát, még ott is, ahol alulmaradt ellenlábasával szemben – ez is a küzdelem élességét jellemzi. (2. sz. táblázat)

2. táblázat
 

Még kisebb volt az SZDSZ-es, győzni nem tudó jelöltek szavazatvesztesége a fővárosban (ahol persze másfelől a leglátványosabb fordulat zajlott le, hiszen a Fórum 12:20 arányú hátrányról 23:9-re fordított); csak 2 szabad demokrata jelölt (köztük kétségkívül Tamás Gáspár Miklós) veszített úgy, hogy a rá szavazók száma is csökkent az első fordulóhoz képest. Egy másik adat: az első fordulóban 1 millió 50 ezren szavaztak (a területi listákon) az SZDSZ-re – most abban a 138 kerületben, ahol SZDSZ-es jelölt szerepelt, 1 millió 44 ezren.

Nem a szavazatveszteség, vagyis az elriasztás játszott komoly szerepet, hanem a pótlólagos szavazatszerzés, azaz az új hívekre vadászás. Az MDF átütő sikerének harmadik – és legfontosabb – magyarázata az lehet, hogy jobban megtalálta ennek forrásait. Persze nyilván itt is számba kell vennünk a „külső segédlettel” folyó kampány hatásait (így például az MDF melletti papi intelmeket Somogyban vagy a főváros II., XII. és VIII. kerületében), de az MDF arculatának előnyösebb vagy legalábbis az SZDSZ-nél sikeresebb vonásait is. Ez a párt nem oly radikálisan követeli a rendszerváltást, de mindenkinél meggyőzőbben biztosít afelől, hogy ami lesz, az továbbra is konszolidált rendszer lesz; nem oly kíméletlenül bazíroz az észre, a belátásra, de legalább érzékelteti velünk, hogy ezt a hívektől és ellenfelektől sem követeli meg.

E tényezőknél is fontosabb, hogy az MDF-nek lényegesen nagyobb hátországa van, mint az SZDSZ-nek: több forrásból sikerült további híveket szereznie. Bár az SZDSZ és a Fidesz igen tudatos választási koalíciót kötött egymással, 8, illetve 5 esetben léptetve vissza egymás javára jelöltjeit, kiderült: ez a pártközi egyetértés (mely az „alsóbb szintek” egynémelyikében a lemondásra felszólított jelölt ellenállásába is ütközött) nem sokat ér, ha a két párt szavazótábora csak kis részben fedi egymást. Így eshetett meg, hogy azon választókerületek döntő többségében, ahol a Fidesz jelöltje az első fordulóban kiesett, a Fidesz-szavazatok felét sem könyvelhette el az SZDSZ többletszavazatként. Az MDF viszont annál több volt kereszténydemokrata szavazatot söpörhetett be. Az SZDSZ–Fidesz kölcsönös lemondások (13 eset) közül csak 1 juttatta mandátumhoz a kedvezményezett fél jelöltjét (történetesen a Fideszét, Szájer Józsefet).

Az MDF nemcsak a szövetségesei táborából, hanem minden bizonnyal az MSZP-éből is többletszavazatokra tehetett szert. (3. sz. táblázat) Az MSZP – amennyiben versenyben maradt – általában hozta az előző forduló eredményeit; ott viszont, ahol kiesett, az MDF pozíciója rendre javult a szabad demokratákéhoz képest.

3. táblázat
 

 
Végezetül közöljük az egyes pártok egyéni választókerületekben szerzett mandátumait, megyénkénti bontásban. (4. táblázat.) A kifejezetten „MDF-es megyék” országát (pl. Csongrád, Borsod, Heves, Zala) az „SZDSZ-es” (Vas, Fejér), a „Kisgazda” (Somogy), a „kereszténydemokrata” (Nógrád) megyék teszik változatossá. 5. táblázatunk a második fordulóban leadott érvényes szavazatok megyénkénti megoszlását tartalmazza. Az országos megoszlás nagyjából a mandátumok elosztásának arányait (MDF 42,5%, SZDSZ 23,8%, FKgP 11,4%) követi, azaz az egyéni választókerületi forduló megközelítően az arányosság elvének megfelelően működött.

4. táblázat: Az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok pártok és megyék szerint

5. táblázat: A második fordulóban leadott szavazatok pártok és megyék szerint

• Beszélő