Jósolunk, de nem állítjuk, hogy pontosan ismerjük a jövőt. Ez persze nem adhat fölmentést az esetleges fiaskóra. De akárhogy is, a jós csak gomolygó ködöt lát; csak a gomolygás iránya (a tendenciák!) meg sűrűsége (differenciák, szórások, konfidenciák!) bontakozik ki látnoki szeme előtt.
Mégis, valamit a körülményekről, előföltevésekről. A második forduló két táborra osztja a választókat: azokéra, akiknek első fordulóbeli választottja talpon maradt, és azokéra, akiknek jelöltje kiszorult a küzdelemből. A bentmaradók hívei nyilván háromféleképpen cselekedhetnek május 29-én: vagy híven kitartanak korábbi választásuk mellett, vagy átpártolnak egy másik párthoz, vagy otthon ülnek a babérjaikon. A kiesők tábora pedig vagy beletörődik a vereségbe, vagy egy másik jelöltbe veti reményét.
A második fordulót nyilván ezek a választások döntik el; ha valaki ma vezet, távolról sem biztos, hogy holnap nyerni is fog.
E bizonytalanságban mégis kínálkozik kétféle támpont. Először is itt vannak a tömbök, amelyekben a politológia láttatja a honi mezőnyt. A szocialista-liberális-konzervatív fölosztást gyanakvással kell kezelnünk ugyan, de még mindig jobb, mint a Lezsák- és Für-féle jómagyar-liberálbolsevik fölosztás. Általában is: már a nagy francia szociológus. Durkheim is megmondotta volt, hogy minél differenciáltabban nézzük a világot, annál több mindent látunk belőle. A választók kisebb-nagyobb része nem két, de még csak nem is három pólusban gondolkodik, illetve a pólusok nem éppen ott találhatók őnáluk, mint a politikusi fejekben. Ezért – újabb támpontként – igénybe kell vennünk az úgynevezett másodlagos preferencia-adatokat is, amelyeket a Medián bocsátott rendelkezésünkre az első forduló előtt, április–májusban készült, 2400 fős mintát pásztázó fölmérése alapján.
Az 1. táblázat csupán egy részletet emel ki a fölmérés eredményeiből. A sorokon végighaladva láthatjuk, hogy egy-egy párt táborában hogyan oszlanak meg a másodlagos választások, ami – durván – azt fejezi ki, hogy a kiesők tábora hova húzza be a második fordulóban az X-et. De csak durván, mert a második fordulóban már nem 16 párt színezi a palettát, hanem csak három vagy kettő. Föltételezésünk szerint ezen a ponton – ha a másodlagosan rokonszenves jelölt is kiesett a versenyből – már komoly szerepet játszhat az, hogy a másodlagosan rokonszenves párt melyik politikai tömbhöz tartozik.
1. táblázat: Másodlagos pártpreferenciák (az első forduló előtt)
Szavazótábor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />
Másodikként választott párt (%)
MDF
SZDSZ
FKgP
MSZP
Fidesz
KDNP
Agrársz.
Közt. P.
Egyéb pártok
Nem tudja
MDF
X
9
4
6
10
25
2
4
16
24
SZDSZ
3
X
4
17
34
3
2
4
5
28
FKgP
5
10
X
6
11
9
3
3
22
29
MSZP
4
29
6
X
11
2
3
3
14
28
Fidesz
4
33
4
9
X
2
0
4
12
32
KDNP
17
7
14
3
5
X
3
5
9
37
Agrársz.
5
21
9
17
14
6
X
6
2
20
Közt. P.
13
22
7
15
4
2
3
X
24
10
A másodlagos preferencia-adatokból kiviláglik, hogy nemcsak a Lezsák–Für-féle, hanem a politológusi fölosztás sem állja meg egészen a helyét. A kisgazda-tábor ugyanis, amelyet vezére ellenzékbe vitt, a zavarodottság képét mutatja, és mindössze 14 százalékuk szavazna – kisgazdabejutó híján – a konzervatívokra. Az FKgP tehát jövendölési szempontból nem tartozik a konzervatívokhoz, ők egy negyedik – meglehetősen elszigetelt – tábort alkotnak.
Így számításunk során nem három-, hanem négy osztatú Magyarország lebeg a szemünk előtt: a kisgazda-szimpatizánsokat nem soroljuk a konzervatívok közé; ez jelentősen befolyásolja az esélyeket, hiszen az egyéni kisgazdajelöltekre adott szavazatok még akkor is súlyosan estek a latba, ha sok kisgazdaegyénnek (158-ból 110-nek) búcsút kellett mondania az első menetben.
Ezek volnának az előföltevések.
Elsőként a nyers számítást végeztük el: négy tömbbe soroltuk valamennyi pártot, illetve szavazóbázist (ehhez a HVG választási különkiadása is segítséget adott, bár az első fordulóban induló 35 párt közül 4, valamint a függetlenek így is az „egyéb” tömböt duzzasztják). Ezután számítógépünk végigpásztázott a választókerületeken, és egyszerűen összeadta a bentmaradók első fordulóban szerzett szavazatait a kieső rokonpártbeliek szavazataival. E jóslat szerint a kisgazdák tábora – ha kedvencük kiesett – felerészben a konzervatívokra, felerészben a liberálisokra szavaz, a kieső függetlenek bázisa közömbös, s versenyben maradó három független jelöltről pedig föltételezzük, hogy az SZDSZ-szel és az MSZP-vel szemben a konzervatív szíveket hódíthatja meg (Kupa Mihály Szerencsen és Fodor István az iskola-affér sújtotta Dabason), Czoma László viszont, aki Keszthelyen kisgazdával és szocialistával szemben állja a sarat, a liberális űrt tölti be.
A számítás eredményét a 2. táblázat mutatja. Vigyázzunk: a tippek, amelyek az egyes pártok egyéni győzelmeinek számát mutatják (1. oszlop), bizonytalanságot rejtenek magukban, ezért föltüntettük, hány esetben várható szoros verseny (2. és 3. oszlop).
2. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben – nyers számítás
Jósolunk, de nem állítjuk, hogy pontosan ismerjük a jövőt. Ez persze nem adhat fölmentést az esetleges fiaskóra. De akárhogy is, a jós csak gomolygó ködöt lát; csak a gomolygás iránya (a tendenciák!) meg sűrűsége (differenciák, szórások, konfidenciák!) bontakozik ki látnoki szeme előtt.
Mégis, valamit a körülményekről, előföltevésekről. A második forduló két táborra osztja a választókat: azokéra, akiknek első fordulóbeli választottja talpon maradt, és azokéra, akiknek jelöltje kiszorult a küzdelemből. A bentmaradók hívei nyilván háromféleképpen cselekedhetnek május 29-én: vagy híven kitartanak korábbi választásuk mellett, vagy átpártolnak egy másik párthoz, vagy otthon ülnek a babérjaikon. A kiesők tábora pedig vagy beletörődik a vereségbe, vagy egy másik jelöltbe veti reményét.
A második fordulót nyilván ezek a választások döntik el; ha valaki ma vezet, távolról sem biztos, hogy holnap nyerni is fog.
E bizonytalanságban mégis kínálkozik kétféle támpont. Először is itt vannak a tömbök, amelyekben a politológia láttatja a honi mezőnyt. A szocialista-liberális-konzervatív fölosztást gyanakvással kell kezelnünk ugyan, de még mindig jobb, mint a Lezsák- és Für-féle jómagyar-liberálbolsevik fölosztás. Általában is: már a nagy francia szociológus. Durkheim is megmondotta volt, hogy minél differenciáltabban nézzük a világot, annál több mindent látunk belőle. A választók kisebb-nagyobb része nem két, de még csak nem is három pólusban gondolkodik, illetve a pólusok nem éppen ott találhatók őnáluk, mint a politikusi fejekben. Ezért – újabb támpontként – igénybe kell vennünk az úgynevezett másodlagos preferencia-adatokat is, amelyeket a Medián bocsátott rendelkezésünkre az első forduló előtt, április–májusban készült, 2400 fős mintát pásztázó fölmérése alapján.
Az 1. táblázat csupán egy részletet emel ki a fölmérés eredményeiből. A sorokon végighaladva láthatjuk, hogy egy-egy párt táborában hogyan oszlanak meg a másodlagos választások, ami – durván – azt fejezi ki, hogy a kiesők tábora hova húzza be a második fordulóban az X-et. De csak durván, mert a második fordulóban már nem 16 párt színezi a palettát, hanem csak három vagy kettő. Föltételezésünk szerint ezen a ponton – ha a másodlagosan rokonszenves jelölt is kiesett a versenyből – már komoly szerepet játszhat az, hogy a másodlagosan rokonszenves párt melyik politikai tömbhöz tartozik.
1. táblázat: Másodlagos pártpreferenciák (az első forduló előtt)
Szavazótábor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />
Másodikként választott párt (%)
MDF
SZDSZ
FKgP
MSZP
Fidesz
KDNP
Agrársz.
Közt. P.
Egyéb pártok
Nem tudja
MDF
X
9
4
6
10
25
2
4
16
24
SZDSZ
3
X
4
17
34
3
2
4
5
28
FKgP
5
10
X
6
11
9
3
3
22
29
MSZP
4
29
6
X
11
2
3
3
14
28
Fidesz
4
33
4
9
X
2
0
4
12
32
KDNP
17
7
14
3
5
X
3
5
9
37
Agrársz.
5
21
9
17
14
6
X
6
2
20
Közt. P.
13
22
7
15
4
2
3
X
24
10
A másodlagos preferencia-adatokból kiviláglik, hogy nemcsak a Lezsák–Für-féle, hanem a politológusi fölosztás sem állja meg egészen a helyét. A kisgazda-tábor ugyanis, amelyet vezére ellenzékbe vitt, a zavarodottság képét mutatja, és mindössze 14 százalékuk szavazna – kisgazdabejutó híján – a konzervatívokra. Az FKgP tehát jövendölési szempontból nem tartozik a konzervatívokhoz, ők egy negyedik – meglehetősen elszigetelt – tábort alkotnak.
Így számításunk során nem három-, hanem négy osztatú Magyarország lebeg a szemünk előtt: a kisgazda-szimpatizánsokat nem soroljuk a konzervatívok közé; ez jelentősen befolyásolja az esélyeket, hiszen az egyéni kisgazdajelöltekre adott szavazatok még akkor is súlyosan estek a latba, ha sok kisgazdaegyénnek (158-ból 110-nek) búcsút kellett mondania az első menetben.
Ezek volnának az előföltevések.
Elsőként a nyers számítást végeztük el: négy tömbbe soroltuk valamennyi pártot, illetve szavazóbázist (ehhez a HVG választási különkiadása is segítséget adott, bár az első fordulóban induló 35 párt közül 4, valamint a függetlenek így is az „egyéb” tömböt duzzasztják). Ezután számítógépünk végigpásztázott a választókerületeken, és egyszerűen összeadta a bentmaradók első fordulóban szerzett szavazatait a kieső rokonpártbeliek szavazataival. E jóslat szerint a kisgazdák tábora – ha kedvencük kiesett – felerészben a konzervatívokra, felerészben a liberálisokra szavaz, a kieső függetlenek bázisa közömbös, s versenyben maradó három független jelöltről pedig föltételezzük, hogy az SZDSZ-szel és az MSZP-vel szemben a konzervatív szíveket hódíthatja meg (Kupa Mihály Szerencsen és Fodor István az iskola-affér sújtotta Dabason), Czoma László viszont, aki Keszthelyen kisgazdával és szocialistával szemben állja a sarat, a liberális űrt tölti be.
A számítás eredményét a 2. táblázat mutatja. Vigyázzunk: a tippek, amelyek az egyes pártok egyéni győzelmeinek számát mutatják (1. oszlop), bizonytalanságot rejtenek magukban, ezért föltüntettük, hány esetben várható szoros verseny (2. és 3. oszlop).
2. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben – nyers számítás
Jósolunk, de nem állítjuk, hogy pontosan ismerjük a jövőt. Ez persze nem adhat fölmentést az esetleges fiaskóra. De akárhogy is, a jós csak gomolygó ködöt lát; csak a gomolygás iránya (a tendenciák!) meg sűrűsége (differenciák, szórások, konfidenciák!) bontakozik ki látnoki szeme előtt.
Mégis, valamit a körülményekről, előföltevésekről. A második forduló két táborra osztja a választókat: azokéra, akiknek első fordulóbeli választottja talpon maradt, és azokéra, akiknek jelöltje kiszorult a küzdelemből. A bentmaradók hívei nyilván háromféleképpen cselekedhetnek május 29-én: vagy híven kitartanak korábbi választásuk mellett, vagy átpártolnak egy másik párthoz, vagy otthon ülnek a babérjaikon. A kiesők tábora pedig vagy beletörődik a vereségbe, vagy egy másik jelöltbe veti reményét.
A második fordulót nyilván ezek a választások döntik el; ha valaki ma vezet, távolról sem biztos, hogy holnap nyerni is fog.
E bizonytalanságban mégis kínálkozik kétféle támpont. Először is itt vannak a tömbök, amelyekben a politológia láttatja a honi mezőnyt. A szocialista-liberális-konzervatív fölosztást gyanakvással kell kezelnünk ugyan, de még mindig jobb, mint a Lezsák- és Für-féle jómagyar-liberálbolsevik fölosztás. Általában is: már a nagy francia szociológus. Durkheim is megmondotta volt, hogy minél differenciáltabban nézzük a világot, annál több mindent látunk belőle. A választók kisebb-nagyobb része nem két, de még csak nem is három pólusban gondolkodik, illetve a pólusok nem éppen ott találhatók őnáluk, mint a politikusi fejekben. Ezért – újabb támpontként – igénybe kell vennünk az úgynevezett másodlagos preferencia-adatokat is, amelyeket a Medián bocsátott rendelkezésünkre az első forduló előtt, április–májusban készült, 2400 fős mintát pásztázó fölmérése alapján.
Az 1. táblázat csupán egy részletet emel ki a fölmérés eredményeiből. A sorokon végighaladva láthatjuk, hogy egy-egy párt táborában hogyan oszlanak meg a másodlagos választások, ami – durván – azt fejezi ki, hogy a kiesők tábora hova húzza be a második fordulóban az X-et. De csak durván, mert a második fordulóban már nem 16 párt színezi a palettát, hanem csak három vagy kettő. Föltételezésünk szerint ezen a ponton – ha a másodlagosan rokonszenves jelölt is kiesett a versenyből – már komoly szerepet játszhat az, hogy a másodlagosan rokonszenves párt melyik politikai tömbhöz tartozik.
1. táblázat: Másodlagos pártpreferenciák (az első forduló előtt)
Szavazótábor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />
Másodikként választott párt (%)
MDF
SZDSZ
FKgP
MSZP
Fidesz
KDNP
Agrársz.
Közt. P.
Egyéb pártok
Nem tudja
MDF
X
9
4
6
10
25
2
4
16
24
SZDSZ
3
X
4
17
34
3
2
4
5
28
FKgP
5
10
X
6
11
9
3
3
22
29
MSZP
4
29
6
X
11
2
3
3
14
28
Fidesz
4
33
4
9
X
2
0
4
12
32
KDNP
17
7
14
3
5
X
3
5
9
37
Agrársz.
5
21
9
17
14
6
X
6
2
20
Közt. P.
13
22
7
15
4
2
3
X
24
10
A másodlagos preferencia-adatokból kiviláglik, hogy nemcsak a Lezsák–Für-féle, hanem a politológusi fölosztás sem állja meg egészen a helyét. A kisgazda-tábor ugyanis, amelyet vezére ellenzékbe vitt, a zavarodottság képét mutatja, és mindössze 14 százalékuk szavazna – kisgazdabejutó híján – a konzervatívokra. Az FKgP tehát jövendölési szempontból nem tartozik a konzervatívokhoz, ők egy negyedik – meglehetősen elszigetelt – tábort alkotnak.
Így számításunk során nem három-, hanem négy osztatú Magyarország lebeg a szemünk előtt: a kisgazda-szimpatizánsokat nem soroljuk a konzervatívok közé; ez jelentősen befolyásolja az esélyeket, hiszen az egyéni kisgazdajelöltekre adott szavazatok még akkor is súlyosan estek a latba, ha sok kisgazdaegyénnek (158-ból 110-nek) búcsút kellett mondania az első menetben.
Ezek volnának az előföltevések.
Elsőként a nyers számítást végeztük el: négy tömbbe soroltuk valamennyi pártot, illetve szavazóbázist (ehhez a HVG választási különkiadása is segítséget adott, bár az első fordulóban induló 35 párt közül 4, valamint a függetlenek így is az „egyéb” tömböt duzzasztják). Ezután számítógépünk végigpásztázott a választókerületeken, és egyszerűen összeadta a bentmaradók első fordulóban szerzett szavazatait a kieső rokonpártbeliek szavazataival. E jóslat szerint a kisgazdák tábora – ha kedvencük kiesett – felerészben a konzervatívokra, felerészben a liberálisokra szavaz, a kieső függetlenek bázisa közömbös, s versenyben maradó három független jelöltről pedig föltételezzük, hogy az SZDSZ-szel és az MSZP-vel szemben a konzervatív szíveket hódíthatja meg (Kupa Mihály Szerencsen és Fodor István az iskola-affér sújtotta Dabason), Czoma László viszont, aki Keszthelyen kisgazdával és szocialistával szemben állja a sarat, a liberális űrt tölti be.
A számítás eredményét a 2. táblázat mutatja. Vigyázzunk: a tippek, amelyek az egyes pártok egyéni győzelmeinek számát mutatják (1. oszlop), bizonytalanságot rejtenek magukban, ezért föltüntettük, hány esetben várható szoros verseny (2. és 3. oszlop).
2. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben – nyers számítás
Tipp (várható egyéni mandátumok száma)
Szoros verseny
1000 szavazatkülönbséggel
500 szavazatkülönbséggel
MDF
12
4
3
SZDSZ
63
23
11
FKgP
–
–
–
MSZP
88
21
13
Fidesz
1
1
1
KDNP
3
–
–
Agrársz.
2
2
1
Közt. P.
1
–
–
VP
1
–
–
Függetlenek
3
–
–
E nyers módszerhez bizonyára sokan nyúlnak a mostani fordulóközi napokban. Mi viszont további számításainkba bekalkuláljuk a másodlagos pártpreferenciák értékeit. Mégpedig azt föltételezve, hogy ha a másodsorban kedvelt párt jelöltje is kiesett a versenyből, akkor a polgár a vele rokon pártra szavaz; azaz a másodlagos preferenciaértékeket tömbök szerint összeadva szerepeltettük. Föltételeztük továbbá, hogy a kiesők táborában nagyobb lemorzsolódás lesz, mint a bentmaradók táborában (3–4. táblázatok). Ha azt is valószínűsítjük, hogy a bentmaradók híveinek részvétele különféle mértékben csökken, voltaképpen az átszavazáshoz hasonló hatású módosulás következik be. Ezért, no meg a szocialista átszavazókban reménykedők kedvéért készítettük el az 5. táblázatot.
3. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben Részvétel: Bennmaradók: teljes, kiesők 30%-os csökkenés
Tipp (várható egyéni mandátumok száma)
Szoros verseny
1000 szavazatkülönbséggel
500 szavazatkülönbséggel
MDF
1
–
–
SZDSZ
63
23
7
FKgP
–
–
–
MSZP
101
23
14
Fidesz
1
1
–
KDNP
1
1
–
Agrársz.
2
–
–
Közt. P.
2
2
–
VP
1
–
–
Függetlenek
2
1
1
4. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben Részvételcsökkenés: Bennmaradók: 10%, kiesők: 30%
Jósolunk, de nem állítjuk, hogy pontosan ismerjük a jövőt. Ez persze nem adhat fölmentést az esetleges fiaskóra. De akárhogy is, a jós csak gomolygó ködöt lát; csak a gomolygás iránya (a tendenciák!) meg sűrűsége (differenciák, szórások, konfidenciák!) bontakozik ki látnoki szeme előtt.
Mégis, valamit a körülményekről, előföltevésekről. A második forduló két táborra osztja a választókat: azokéra, akiknek első fordulóbeli választottja talpon maradt, és azokéra, akiknek jelöltje kiszorult a küzdelemből. A bentmaradók hívei nyilván háromféleképpen cselekedhetnek május 29-én: vagy híven kitartanak korábbi választásuk mellett, vagy átpártolnak egy másik párthoz, vagy otthon ülnek a babérjaikon. A kiesők tábora pedig vagy beletörődik a vereségbe, vagy egy másik jelöltbe veti reményét.
A második fordulót nyilván ezek a választások döntik el; ha valaki ma vezet, távolról sem biztos, hogy holnap nyerni is fog.
E bizonytalanságban mégis kínálkozik kétféle támpont. Először is itt vannak a tömbök, amelyekben a politológia láttatja a honi mezőnyt. A szocialista-liberális-konzervatív fölosztást gyanakvással kell kezelnünk ugyan, de még mindig jobb, mint a Lezsák- és Für-féle jómagyar-liberálbolsevik fölosztás. Általában is: már a nagy francia szociológus. Durkheim is megmondotta volt, hogy minél differenciáltabban nézzük a világot, annál több mindent látunk belőle. A választók kisebb-nagyobb része nem két, de még csak nem is három pólusban gondolkodik, illetve a pólusok nem éppen ott találhatók őnáluk, mint a politikusi fejekben. Ezért – újabb támpontként – igénybe kell vennünk az úgynevezett másodlagos preferencia-adatokat is, amelyeket a Medián bocsátott rendelkezésünkre az első forduló előtt, április–májusban készült, 2400 fős mintát pásztázó fölmérése alapján.
Az 1. táblázat csupán egy részletet emel ki a fölmérés eredményeiből. A sorokon végighaladva láthatjuk, hogy egy-egy párt táborában hogyan oszlanak meg a másodlagos választások, ami – durván – azt fejezi ki, hogy a kiesők tábora hova húzza be a második fordulóban az X-et. De csak durván, mert a második fordulóban már nem 16 párt színezi a palettát, hanem csak három vagy kettő. Föltételezésünk szerint ezen a ponton – ha a másodlagosan rokonszenves jelölt is kiesett a versenyből – már komoly szerepet játszhat az, hogy a másodlagosan rokonszenves párt melyik politikai tömbhöz tartozik.
1. táblázat: Másodlagos pártpreferenciák (az első forduló előtt)
Szavazótábor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />
Másodikként választott párt (%)
MDF
SZDSZ
FKgP
MSZP
Fidesz
KDNP
Agrársz.
Közt. P.
Egyéb pártok
Nem tudja
MDF
X
9
4
6
10
25
2
4
16
24
SZDSZ
3
X
4
17
34
3
2
4
5
28
FKgP
5
10
X
6
11
9
3
3
22
29
MSZP
4
29
6
X
11
2
3
3
14
28
Fidesz
4
33
4
9
X
2
0
4
12
32
KDNP
17
7
14
3
5
X
3
5
9
37
Agrársz.
5
21
9
17
14
6
X
6
2
20
Közt. P.
13
22
7
15
4
2
3
X
24
10
A másodlagos preferencia-adatokból kiviláglik, hogy nemcsak a Lezsák–Für-féle, hanem a politológusi fölosztás sem állja meg egészen a helyét. A kisgazda-tábor ugyanis, amelyet vezére ellenzékbe vitt, a zavarodottság képét mutatja, és mindössze 14 százalékuk szavazna – kisgazdabejutó híján – a konzervatívokra. Az FKgP tehát jövendölési szempontból nem tartozik a konzervatívokhoz, ők egy negyedik – meglehetősen elszigetelt – tábort alkotnak.
Így számításunk során nem három-, hanem négy osztatú Magyarország lebeg a szemünk előtt: a kisgazda-szimpatizánsokat nem soroljuk a konzervatívok közé; ez jelentősen befolyásolja az esélyeket, hiszen az egyéni kisgazdajelöltekre adott szavazatok még akkor is súlyosan estek a latba, ha sok kisgazdaegyénnek (158-ból 110-nek) búcsút kellett mondania az első menetben.
Ezek volnának az előföltevések.
Elsőként a nyers számítást végeztük el: négy tömbbe soroltuk valamennyi pártot, illetve szavazóbázist (ehhez a HVG választási különkiadása is segítséget adott, bár az első fordulóban induló 35 párt közül 4, valamint a függetlenek így is az „egyéb” tömböt duzzasztják). Ezután számítógépünk végigpásztázott a választókerületeken, és egyszerűen összeadta a bentmaradók első fordulóban szerzett szavazatait a kieső rokonpártbeliek szavazataival. E jóslat szerint a kisgazdák tábora – ha kedvencük kiesett – felerészben a konzervatívokra, felerészben a liberálisokra szavaz, a kieső függetlenek bázisa közömbös, s versenyben maradó három független jelöltről pedig föltételezzük, hogy az SZDSZ-szel és az MSZP-vel szemben a konzervatív szíveket hódíthatja meg (Kupa Mihály Szerencsen és Fodor István az iskola-affér sújtotta Dabason), Czoma László viszont, aki Keszthelyen kisgazdával és szocialistával szemben állja a sarat, a liberális űrt tölti be.
A számítás eredményét a 2. táblázat mutatja. Vigyázzunk: a tippek, amelyek az egyes pártok egyéni győzelmeinek számát mutatják (1. oszlop), bizonytalanságot rejtenek magukban, ezért föltüntettük, hány esetben várható szoros verseny (2. és 3. oszlop).
2. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben – nyers számítás
Jósolunk, de nem állítjuk, hogy pontosan ismerjük a jövőt. Ez persze nem adhat fölmentést az esetleges fiaskóra. De akárhogy is, a jós csak gomolygó ködöt lát; csak a gomolygás iránya (a tendenciák!) meg sűrűsége (differenciák, szórások, konfidenciák!) bontakozik ki látnoki szeme előtt.
Mégis, valamit a körülményekről, előföltevésekről. A második forduló két táborra osztja a választókat: azokéra, akiknek első fordulóbeli választottja talpon maradt, és azokéra, akiknek jelöltje kiszorult a küzdelemből. A bentmaradók hívei nyilván háromféleképpen cselekedhetnek május 29-én: vagy híven kitartanak korábbi választásuk mellett, vagy átpártolnak egy másik párthoz, vagy otthon ülnek a babérjaikon. A kiesők tábora pedig vagy beletörődik a vereségbe, vagy egy másik jelöltbe veti reményét.
A második fordulót nyilván ezek a választások döntik el; ha valaki ma vezet, távolról sem biztos, hogy holnap nyerni is fog.
E bizonytalanságban mégis kínálkozik kétféle támpont. Először is itt vannak a tömbök, amelyekben a politológia láttatja a honi mezőnyt. A szocialista-liberális-konzervatív fölosztást gyanakvással kell kezelnünk ugyan, de még mindig jobb, mint a Lezsák- és Für-féle jómagyar-liberálbolsevik fölosztás. Általában is: már a nagy francia szociológus. Durkheim is megmondotta volt, hogy minél differenciáltabban nézzük a világot, annál több mindent látunk belőle. A választók kisebb-nagyobb része nem két, de még csak nem is három pólusban gondolkodik, illetve a pólusok nem éppen ott találhatók őnáluk, mint a politikusi fejekben. Ezért – újabb támpontként – igénybe kell vennünk az úgynevezett másodlagos preferencia-adatokat is, amelyeket a Medián bocsátott rendelkezésünkre az első forduló előtt, április–májusban készült, 2400 fős mintát pásztázó fölmérése alapján.
Az 1. táblázat csupán egy részletet emel ki a fölmérés eredményeiből. A sorokon végighaladva láthatjuk, hogy egy-egy párt táborában hogyan oszlanak meg a másodlagos választások, ami – durván – azt fejezi ki, hogy a kiesők tábora hova húzza be a második fordulóban az X-et. De csak durván, mert a második fordulóban már nem 16 párt színezi a palettát, hanem csak három vagy kettő. Föltételezésünk szerint ezen a ponton – ha a másodlagosan rokonszenves jelölt is kiesett a versenyből – már komoly szerepet játszhat az, hogy a másodlagosan rokonszenves párt melyik politikai tömbhöz tartozik.
1. táblázat: Másodlagos pártpreferenciák (az első forduló előtt)
Szavazótábor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />
Másodikként választott párt (%)
MDF
SZDSZ
FKgP
MSZP
Fidesz
KDNP
Agrársz.
Közt. P.
Egyéb pártok
Nem tudja
MDF
X
9
4
6
10
25
2
4
16
24
SZDSZ
3
X
4
17
34
3
2
4
5
28
FKgP
5
10
X
6
11
9
3
3
22
29
MSZP
4
29
6
X
11
2
3
3
14
28
Fidesz
4
33
4
9
X
2
0
4
12
32
KDNP
17
7
14
3
5
X
3
5
9
37
Agrársz.
5
21
9
17
14
6
X
6
2
20
Közt. P.
13
22
7
15
4
2
3
X
24
10
A másodlagos preferencia-adatokból kiviláglik, hogy nemcsak a Lezsák–Für-féle, hanem a politológusi fölosztás sem állja meg egészen a helyét. A kisgazda-tábor ugyanis, amelyet vezére ellenzékbe vitt, a zavarodottság képét mutatja, és mindössze 14 százalékuk szavazna – kisgazdabejutó híján – a konzervatívokra. Az FKgP tehát jövendölési szempontból nem tartozik a konzervatívokhoz, ők egy negyedik – meglehetősen elszigetelt – tábort alkotnak.
Így számításunk során nem három-, hanem négy osztatú Magyarország lebeg a szemünk előtt: a kisgazda-szimpatizánsokat nem soroljuk a konzervatívok közé; ez jelentősen befolyásolja az esélyeket, hiszen az egyéni kisgazdajelöltekre adott szavazatok még akkor is súlyosan estek a latba, ha sok kisgazdaegyénnek (158-ból 110-nek) búcsút kellett mondania az első menetben.
Ezek volnának az előföltevések.
Elsőként a nyers számítást végeztük el: négy tömbbe soroltuk valamennyi pártot, illetve szavazóbázist (ehhez a HVG választási különkiadása is segítséget adott, bár az első fordulóban induló 35 párt közül 4, valamint a függetlenek így is az „egyéb” tömböt duzzasztják). Ezután számítógépünk végigpásztázott a választókerületeken, és egyszerűen összeadta a bentmaradók első fordulóban szerzett szavazatait a kieső rokonpártbeliek szavazataival. E jóslat szerint a kisgazdák tábora – ha kedvencük kiesett – felerészben a konzervatívokra, felerészben a liberálisokra szavaz, a kieső függetlenek bázisa közömbös, s versenyben maradó három független jelöltről pedig föltételezzük, hogy az SZDSZ-szel és az MSZP-vel szemben a konzervatív szíveket hódíthatja meg (Kupa Mihály Szerencsen és Fodor István az iskola-affér sújtotta Dabason), Czoma László viszont, aki Keszthelyen kisgazdával és szocialistával szemben állja a sarat, a liberális űrt tölti be.
A számítás eredményét a 2. táblázat mutatja. Vigyázzunk: a tippek, amelyek az egyes pártok egyéni győzelmeinek számát mutatják (1. oszlop), bizonytalanságot rejtenek magukban, ezért föltüntettük, hány esetben várható szoros verseny (2. és 3. oszlop).
2. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben – nyers számítás
Tipp (várható egyéni mandátumok száma)
Szoros verseny
1000 szavazatkülönbséggel
500 szavazatkülönbséggel
MDF
12
4
3
SZDSZ
63
23
11
FKgP
–
–
–
MSZP
88
21
13
Fidesz
1
1
1
KDNP
3
–
–
Agrársz.
2
2
1
Közt. P.
1
–
–
VP
1
–
–
Függetlenek
3
–
–
E nyers módszerhez bizonyára sokan nyúlnak a mostani fordulóközi napokban. Mi viszont további számításainkba bekalkuláljuk a másodlagos pártpreferenciák értékeit. Mégpedig azt föltételezve, hogy ha a másodsorban kedvelt párt jelöltje is kiesett a versenyből, akkor a polgár a vele rokon pártra szavaz; azaz a másodlagos preferenciaértékeket tömbök szerint összeadva szerepeltettük. Föltételeztük továbbá, hogy a kiesők táborában nagyobb lemorzsolódás lesz, mint a bentmaradók táborában (3–4. táblázatok). Ha azt is valószínűsítjük, hogy a bentmaradók híveinek részvétele különféle mértékben csökken, voltaképpen az átszavazáshoz hasonló hatású módosulás következik be. Ezért, no meg a szocialista átszavazókban reménykedők kedvéért készítettük el az 5. táblázatot.
3. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben Részvétel: Bennmaradók: teljes, kiesők 30%-os csökkenés
Tipp (várható egyéni mandátumok száma)
Szoros verseny
1000 szavazatkülönbséggel
500 szavazatkülönbséggel
MDF
1
–
–
SZDSZ
63
23
7
FKgP
–
–
–
MSZP
101
23
14
Fidesz
1
1
–
KDNP
1
1
–
Agrársz.
2
–
–
Közt. P.
2
2
–
VP
1
–
–
Függetlenek
2
1
1
4. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben Részvételcsökkenés: Bennmaradók: 10%, kiesők: 30%
Jósolunk, de nem állítjuk, hogy pontosan ismerjük a jövőt. Ez persze nem adhat fölmentést az esetleges fiaskóra. De akárhogy is, a jós csak gomolygó ködöt lát; csak a gomolygás iránya (a tendenciák!) meg sűrűsége (differenciák, szórások, konfidenciák!) bontakozik ki látnoki szeme előtt.
Mégis, valamit a körülményekről, előföltevésekről. A második forduló két táborra osztja a választókat: azokéra, akiknek első fordulóbeli választottja talpon maradt, és azokéra, akiknek jelöltje kiszorult a küzdelemből. A bentmaradók hívei nyilván háromféleképpen cselekedhetnek május 29-én: vagy híven kitartanak korábbi választásuk mellett, vagy átpártolnak egy másik párthoz, vagy otthon ülnek a babérjaikon. A kiesők tábora pedig vagy beletörődik a vereségbe, vagy egy másik jelöltbe veti reményét.
A második fordulót nyilván ezek a választások döntik el; ha valaki ma vezet, távolról sem biztos, hogy holnap nyerni is fog.
E bizonytalanságban mégis kínálkozik kétféle támpont. Először is itt vannak a tömbök, amelyekben a politológia láttatja a honi mezőnyt. A szocialista-liberális-konzervatív fölosztást gyanakvással kell kezelnünk ugyan, de még mindig jobb, mint a Lezsák- és Für-féle jómagyar-liberálbolsevik fölosztás. Általában is: már a nagy francia szociológus. Durkheim is megmondotta volt, hogy minél differenciáltabban nézzük a világot, annál több mindent látunk belőle. A választók kisebb-nagyobb része nem két, de még csak nem is három pólusban gondolkodik, illetve a pólusok nem éppen ott találhatók őnáluk, mint a politikusi fejekben. Ezért – újabb támpontként – igénybe kell vennünk az úgynevezett másodlagos preferencia-adatokat is, amelyeket a Medián bocsátott rendelkezésünkre az első forduló előtt, április–májusban készült, 2400 fős mintát pásztázó fölmérése alapján.
Az 1. táblázat csupán egy részletet emel ki a fölmérés eredményeiből. A sorokon végighaladva láthatjuk, hogy egy-egy párt táborában hogyan oszlanak meg a másodlagos választások, ami – durván – azt fejezi ki, hogy a kiesők tábora hova húzza be a második fordulóban az X-et. De csak durván, mert a második fordulóban már nem 16 párt színezi a palettát, hanem csak három vagy kettő. Föltételezésünk szerint ezen a ponton – ha a másodlagosan rokonszenves jelölt is kiesett a versenyből – már komoly szerepet játszhat az, hogy a másodlagosan rokonszenves párt melyik politikai tömbhöz tartozik.
1. táblázat: Másodlagos pártpreferenciák (az első forduló előtt)
Szavazótábor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />
Másodikként választott párt (%)
MDF
SZDSZ
FKgP
MSZP
Fidesz
KDNP
Agrársz.
Közt. P.
Egyéb pártok
Nem tudja
MDF
X
9
4
6
10
25
2
4
16
24
SZDSZ
3
X
4
17
34
3
2
4
5
28
FKgP
5
10
X
6
11
9
3
3
22
29
MSZP
4
29
6
X
11
2
3
3
14
28
Fidesz
4
33
4
9
X
2
0
4
12
32
KDNP
17
7
14
3
5
X
3
5
9
37
Agrársz.
5
21
9
17
14
6
X
6
2
20
Közt. P.
13
22
7
15
4
2
3
X
24
10
A másodlagos preferencia-adatokból kiviláglik, hogy nemcsak a Lezsák–Für-féle, hanem a politológusi fölosztás sem állja meg egészen a helyét. A kisgazda-tábor ugyanis, amelyet vezére ellenzékbe vitt, a zavarodottság képét mutatja, és mindössze 14 százalékuk szavazna – kisgazdabejutó híján – a konzervatívokra. Az FKgP tehát jövendölési szempontból nem tartozik a konzervatívokhoz, ők egy negyedik – meglehetősen elszigetelt – tábort alkotnak.
Így számításunk során nem három-, hanem négy osztatú Magyarország lebeg a szemünk előtt: a kisgazda-szimpatizánsokat nem soroljuk a konzervatívok közé; ez jelentősen befolyásolja az esélyeket, hiszen az egyéni kisgazdajelöltekre adott szavazatok még akkor is súlyosan estek a latba, ha sok kisgazdaegyénnek (158-ból 110-nek) búcsút kellett mondania az első menetben.
Ezek volnának az előföltevések.
Elsőként a nyers számítást végeztük el: négy tömbbe soroltuk valamennyi pártot, illetve szavazóbázist (ehhez a HVG választási különkiadása is segítséget adott, bár az első fordulóban induló 35 párt közül 4, valamint a függetlenek így is az „egyéb” tömböt duzzasztják). Ezután számítógépünk végigpásztázott a választókerületeken, és egyszerűen összeadta a bentmaradók első fordulóban szerzett szavazatait a kieső rokonpártbeliek szavazataival. E jóslat szerint a kisgazdák tábora – ha kedvencük kiesett – felerészben a konzervatívokra, felerészben a liberálisokra szavaz, a kieső függetlenek bázisa közömbös, s versenyben maradó három független jelöltről pedig föltételezzük, hogy az SZDSZ-szel és az MSZP-vel szemben a konzervatív szíveket hódíthatja meg (Kupa Mihály Szerencsen és Fodor István az iskola-affér sújtotta Dabason), Czoma László viszont, aki Keszthelyen kisgazdával és szocialistával szemben állja a sarat, a liberális űrt tölti be.
A számítás eredményét a 2. táblázat mutatja. Vigyázzunk: a tippek, amelyek az egyes pártok egyéni győzelmeinek számát mutatják (1. oszlop), bizonytalanságot rejtenek magukban, ezért föltüntettük, hány esetben várható szoros verseny (2. és 3. oszlop).
2. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben – nyers számítás
Tipp (várható egyéni mandátumok száma)
Szoros verseny
1000 szavazatkülönbséggel
500 szavazatkülönbséggel
MDF
12
4
3
SZDSZ
63
23
11
FKgP
–
–
–
MSZP
88
21
13
Fidesz
1
1
1
KDNP
3
–
–
Agrársz.
2
2
1
Közt. P.
1
–
–
VP
1
–
–
Függetlenek
3
–
–
E nyers módszerhez bizonyára sokan nyúlnak a mostani fordulóközi napokban. Mi viszont további számításainkba bekalkuláljuk a másodlagos pártpreferenciák értékeit. Mégpedig azt föltételezve, hogy ha a másodsorban kedvelt párt jelöltje is kiesett a versenyből, akkor a polgár a vele rokon pártra szavaz; azaz a másodlagos preferenciaértékeket tömbök szerint összeadva szerepeltettük. Föltételeztük továbbá, hogy a kiesők táborában nagyobb lemorzsolódás lesz, mint a bentmaradók táborában (3–4. táblázatok). Ha azt is valószínűsítjük, hogy a bentmaradók híveinek részvétele különféle mértékben csökken, voltaképpen az átszavazáshoz hasonló hatású módosulás következik be. Ezért, no meg a szocialista átszavazókban reménykedők kedvéért készítettük el az 5. táblázatot.
3. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben Részvétel: Bennmaradók: teljes, kiesők 30%-os csökkenés
Tipp (várható egyéni mandátumok száma)
Szoros verseny
1000 szavazatkülönbséggel
500 szavazatkülönbséggel
MDF
1
–
–
SZDSZ
63
23
7
FKgP
–
–
–
MSZP
101
23
14
Fidesz
1
1
–
KDNP
1
1
–
Agrársz.
2
–
–
Közt. P.
2
2
–
VP
1
–
–
Függetlenek
2
1
1
4. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben Részvételcsökkenés: Bennmaradók: 10%, kiesők: 30%
Tipp (várható egyéni mandátumok száma)
Szoros verseny
1000 szavazatkülönbséggel
500 szavazatkülönbséggel
MDF
1
–
–
SZDSZ
72
23
10
FKgP
–
–
–
MSZP
92
24
13
Fidesz
1
–
–
KDNP
1
1
–
Agrársz.
2
–
–
Közt. P.
2
1
–
VP
1
–
–
Függetlenek
2
1
–
5. táblázat: Várható eredmény az egyéni választókerületekben Részvételcsökkenés: Konzervatív tábor 5%, liberális tábor 10%, MSZP-tábor 15%, kiesők: 30%
Tipp (várható egyéni mandátumok száma)
Szoros verseny
1000 szavazatkülönbséggel
500 szavazatkülönbséggel
MDF
3
2
1
SZDSZ
81
23
11
FKgP
–
–
–
MSZP
81
27
12
Fidesz
1
–
–
KDNP
1
1
–
Agrársz.
2
–
–
Közt. P.
2
–
–
VP
1
–
–
Függetlenek
2
–
–
Az eredmény bennünket is meghökkent: a konzervatívok további komoly térvesztése várható, az SZDSZ–MSZP párharc kimenetele viszont nagymértékben függ attól, milyen mértékben lohad az érdeklődés a kormány összetétele iránt. Ha eléggé lohad, akkor lapunk kormánypártivá avanzsálhat…
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Nyomtatóbarát változat
Friss hozzászólások
8 év 3 hét
10 év 28 hét
10 év 32 hét
10 év 32 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét
10 év 36 hét
10 év 37 hét
10 év 37 hét