Petőcz András

Nyomtatóbarát változat

Tárgy: mondókák és kiszámolók az óvodákban

Tisztelt Miniszter Úr/Asszony! Kedves Képviselőtársak!

Engedje meg, hogy felolvassam a következő levelet, amit a napokban kaptam. A levél írója falumbeli, lelkes szavazóm, közéleti érdeklődése ismert.

„Kedves Képviselő Úr!

Instállom, kedves Képviselő Úr, tudja a Képviselő Úr, milyen régóta lelkes híve vagyok a Képviselő Úrnak, nekije, és tudja azt is, hogy hűséges szavazója vagyok a kormánynak is, mindig a kormányra szavazok, már ötven évvel ezelőtt is a kormányra szavaztam, csak akkor még Magyar Dolgozók Pártjának hívták a fiúkat. Haj! Rég volt, szép volt, mit tagadjam, visszasírom, mert hát ugye mégiscsak az volt az én ifjúságom. Nohát.

De nem erről akartam írni a Képviselő Úrnak. Nekije.

Hanem arról, hogy az onokám, a Dezső, merthogy Dezsőnek híjják az onokámat, haj, a kis vasgyúró, ha látná a Képviselő Úr, hogyan mássza meg a konyhában a hokellit, na, a kis kópé, mondom, meg miket mond az a gyerek, a múltkor is asszongya, hogy mi vagyunk az előretolt helyőrség, és hogy a Szabó János a mi vezérünk, hogy honnan szedi ezeket, föl nem tudom fogni.

No, de nem erről akarok én levelet írni, nohát.

Hanem arról, hogy bántják a népet.

Bizony, bizony, bántják a népet, és hogy hol bántják?

Hát nem tetszik elhinni, de már az óvodában is bántják.

A múltkor hazajön az onokám az óvodából, és asszongya a kis piszok, így be le a képembe asszongya, hogy orbántorgyán.

Csak úgy belehadarja a képembe, hogy orbántorgyán.

Na erre má' köpni meg nyelni se tudok, csak nézek arra a kis három és fél évesre, hogy má' mit akar ezzel.

Aztán meg látom, hogy leteszi a mackóit a földre, szépen sorban, és elkezdi mondani nekik, és közben még az ujjával is mutogat, szóval játssza a kis okos a kiszámolósat, hogy asszongya:

or-bán tor-gyán
pol-gár kor-mány
min-den fest-mény
csak má-zol-mány
a mon-dó-kám
is ko-hol-mány
szó-ra-ka-té-nusz
vissza-usz és át-usz
há-tamra
kap-hatnám
mégis arra
biz-tatnám
gyönyörű egy
hagyomány
pol-gár kor-mány
or-bán tor-gyán
ki lesz a hunyó?
te vagy a hunyó!


















No, ezt aztán leírni is szégyen.

Kérdezem az onokát, mégis hol tanultad ezt, te, Dezső.

Erre csak megrángatja a vállát és asszongya, de még szemtelenül a szemembe is néz, hogy az óvodában!

Hát így állunk, kedves Képviselő Úr.

Kérdezem, szabad ezt? Ma má' mindent lehet?

Alázatos tisztelettel, a füvet má' lekaszáltam a kertjibe, kézcsók a nagysasszonynak,

a Gizi férje, a Ferkó.”

Eddig a levél.

Nem szaporítom tovább a szót, én is azt kérdezem: Miniszter Úr/Asszony: ma már mindent lehet?

Hát szabad azt, hogy az óvodában is jelen legyen az ellenzék?

Mit tesz mindezzel szemben az Óvodaügyi Minisztérium?

• Szabad napos interpellációk