Skip to main content

Petőcz András

Petőcz András: Orbán Ottó új élete

Orbán Ottó halálára


Most akkor valami fanyar humorral, finom iróniával kellene megszólalni.

Mert Orbán Ottóról van szó. Márpedig ő nem nagyon tűri a pátoszt, a dagályos mondatokat, a sírás sem illik hozzá.

Valahogy úgy illene megszólalni, hogy nevetni tudjunk. Hogy a dolog másik oldalát lássuk. És ne legyen túlzottan komoly az a megszólalás. Legyen inkább kicsit gúnyos. Játékos mindenképpen. És főleg legyen könnyed.

Mert méltatlan lenne, Orbán Ottóhoz lenne méltatlan, ha most az „ajkunkra fagyna a mosoly”. Ilyesmit le nem írt volna. Még hogy „ajkunkra fagyna”.






Petőcz András: Beszámoló az Orbán Ottó Művek felkutatásáról

Orbán Ottó halálára


Most akkor a leginkább csak azt csinálom, tudod,
merthogy kérdezted, hogy mit is, szóval, most
a leginkább csak azt csinálom üres órákban, szabad
időben, egyebekben, most akkor csak azt teszem, amit
tehetek, már 24 órája tudom a hírt, hogy valahol eltűnt,
ezért aztán keresem, tűvé teszem a lakást, keresem az Orbán
Ottó Műveket, dobálok idegesen szanaszét mindent, szerte-
szét repülnek a dolgok, egy Orbán Ottót keresek, de nem
jön elő, mindenki más, persze, igen, Pilinszky bukkan fel
a sarokban, kicsit sápadt, poros, Babits is előjön, nem
ok










Petőcz András: Hát szabad azt, hogy az óvodában is jelen legyen az ellenzék?

Interpelláció az Óvodaügyi Miniszternek


Tárgy: mondókák és kiszámolók az óvodákban

Tisztelt Miniszter Úr/Asszony! Kedves Képviselőtársak!

Engedje meg, hogy felolvassam a következő levelet, amit a napokban kaptam.




Petőcz András: Egy mondat Illyés Gyula

Költői variációk

A vers a Beszélő nyomtatott számában olvasható.

Petőcz András: Oblomov álma


Két óra elmúlt.

Csak kapkodom a fejem,
túl gyorsan történnek
körülöttem a dolgok.

Elfáradtam.

Egy pillanatra, talán
ha lehúnytam a szemem,
egy percre se, és
el is telt a délelőtt.

A tornác felől éles napsütés,
a fény a szemembe vág,
elvakít.

Meg kell, hogy igyam, lassan,
a délutáni teát.

Álmomban, mintha,
már meg is ittam volna,

és úgy emlékszem, megjelent
a nappaliban
Olga.























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon