(neményi)

Nyomtatóbarát változat

Az antietatizmus immáron másfél-két évtizede az egyik legbefolyásosabb politikai gondolat. Mifelénk annak a demokratikus ellenzéknek az eszmevilágából indult – göröngyös, kátyúkkal teli, mégis: hódító – útjára, amely a totalitárius ambícióiról teljesen soha le nem mondó represszív rendőrállammal fordult szembe. Nyugaton a jóléti állam kinövéseit lenyesegetni akaró neokonzervatívok – thatcheristák és reaganisták – tették a politikai retorika hatásos jelszavává.

Mind a keleti, mind a nyugati antietatizmust könnyű államellenességként félreérteni, olyan törekvésként, amely a „gyenge államot” eszményíti. Pedig erről nincs szó, legalábbis nem lenne szabad, hogy szó legyen. A gyenge állam nem jár párban az erős civil társadalommal. Ellenkezőleg, Lawrence Freedman professzor szerint az állam azért gyenge, ha gyenge, mert gyenge civil társadalomra épül, mert fejletlenek a politikai feszültségek kezelésére szolgáló intézményes struktúrái, mert a gazdasági alkalmazkodás megoldhatatlan problémák elé állítja. Az orosz állam gyenge, de az ottani állapotokat aligha tekinthetjük eszményieknek. Tamás Gáspár Miklós szavaival élve ott nem Hayekot, hanem Pugacsovot tűzték a zászlóra. Aligha van olyan vehemens ellenzője az adóztatásnak, aki ezt az állami monopóliumot szívesen látja a maffiózók társadalmának kezében. A brazil államot és rendőrségét sem teszi az a tény erőssé, hogy az utóbbi büntetlenül viselhet véres háborút a lakosság egy része – például az utcagyerekek – ellen.

Az erős állam természetesen nem erőszakos állam, amely férfias rendőrökkel teremt híveket önmagának. Az erős állam mindenekelőtt kompetens és törvénytisztelő. Az ilyen államra szüksége van a civil társadalomnak. Michael Walzer szerint a civil társadalom valószínűleg képtelen meglenni olyan jogi keretek nélkül, amelyek védelmezik. Sőt, a különféle civil társulások az állam anyagi támogatására is rászorulnak. A civil társadalom elméletben ugyan alternatívája a kényszerítés eszközeivel élő államnak, de ugyanakkor függ is tőle.

S valóban. Az Egyesült Államokban, ahol a civil társadalom igen erős, az állam és a civil társadalom összefonódása is szembeötlő. Az állam adókedvezményekkel és közvetlen adományokkal számtalan civil projektet támogat.

Ha az erős állam egy erős civil társadalmat szolgál és nem ilyen-olyan szempontok szerint kiválasztott klienseket halmoz el kedvezményekkel – soha nem válik erőszakossá.

• Harmadik oldal