Skip to main content

Gondok a hetvenedikben

Eörsi István

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ballábam nagyujja minduntalan zavar
a járásban. Köszvény? Csontnagyobbodás?
Jobb térdem gyakori sajgásáért gerincem
meszesedését kell okolnom. E fájás
a combtőig sugárzik. Apropó combtő:
ez folyvást viszket, akárcsak here-
zacskóm ott, ahol hozzá dörzsölődik.
Germán és yankee kenőcsök puhítják
a gyulladt bőrt, így hát a viszketés
megszűnik hamar, aztán visszatér,
s kenhetem újra. Sehogyan sem gyógyul
bal hüvelykujjam, melyre síelés közben
ráestem - nem fáj, csak ha hajlítom,
s nem hajlítom, hogy ne fájjon. Mi van még?
Egy ifjú hölgy nemrég közölte, hogy
apává tesz. Szövevényesnek
ígérkezik nyolcadik évtizedem,
melyet megkezdek mielőtt kis átkom
nyivákolva a világra kicsúszna.

Berlin, 2001. február 13.






















Megjelent: Beszélő folyóirat, 10. szám, Évfolyam 6, Szám 9


  • Következő cikk:

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon