Nyomtatóbarát változat

A Népszabadság szombati (május 30.) száma címoldalának, illetve 4. oldalának olvasása közben múlhatatlan szükségét éreztük egy kis összehasonlító szövegelemzésnek. A vizsgált motívumot időben elég távoli változatig sikerült követni, bár nem állítjuk, hogy egészen az ősforrásig jutottunk.

1992. május 28-ról 29-re virradó éjszaka – Népszabadság

Dr. Szakács Zsolt rendőr alezredes, XIX. kerületi kapitány: „…az elszaporodott autólopások miatt civil nyomozókból megkülönböztető jelzés nélküli autókat használó éjszakai járőröket szerveztek... A járőr követte a Golfot, amelyben három fiatalember ült… A nyomozók üldözőbe vették, s közben öt figyelmeztető lövést adtak le a föld felé… Az öt lövedékből egy a kövezeten irányt változtatott, s az üldözött kocsi hátsó szélvédőjén keresztül, az autó utasterén áthaladva megakadt a kocsi karosszériájában… a Golf bal hátsó kereke durrdefektet kapott. Utasai kiugráltak belőle, s futva próbáltak menekülni, ám a rendőrök – akiket addigra már egy rádión riasztott X. kerületi járőrkocsi is segített – elfogták a három fiatalembert. Egyikük menekülés közben elesett, s az arcán könnyebben megsérült.” Huszti Attila a Golf gépkocsi vezetője: „Néhány méter megtétele után a rendőrök tüzet nyitottak a kocsira. Az egyik golyó a hátsó ablakon keresztül, a hátul ülő Raduly Ferenc feje mellett, a mellső szélvédő feletti karosszériába fúródott. Egy másik lövedék a bal hátsó kereket találta el… Miután a kocsiból kiszálltak, a rendőrök Radulyt leütötték, őt később a mentők a Fiumei úti baleseti sebészetre szállították. Közben Huszti Attilát megbilincselték, majd a földre lökve rugdosták.”

1992. május 13. – Beszélő

Suha Lajos r. ftőrm. és Juszki Rudolf r. szkv. a BRFK Közrendvédelmi Parancsnokság, Vegyesszolgálati Osztály, Metrórendőrségi Szakosztálynak írott jelentéséből:

„…négy fő kínai állampolgárt igazoltatásra szólítottam fel. Az igazoltatás azért vált szükségessé, mert több kínai állampolgár ellen elfogatóparancs van kiadva, mert a közelmúltban a kerepestarcsai táborból elszöktek… Az előállítás során az ismeretlen kínai állampolgár el akart futni. Erre kollegám, Juszki Rudolf r. szkv. utána nyúlt, és a jobb karját megfogta. …ezáltal a jobb ingujja elszakadt…

L. Y. Z. (Kína, 1960. febr. 28. stb.) a két előállított személyeket próbálta tőlünk kiszabadítani. A karomat többször megfogta, ezáltal én ellöktem magamtól, melynek során elesett, és a fejét beverte.” (Beszélő, május 30.)

G. M. I. kínai állampolgár: „A rendőr… akkor el akarta venni tőlem a táskát. Én nem adtam, a két rendőr akkor az öcsémet is, engem is a falhoz hurcolt. Gyomromba nyomta a térdét. A táskát akarta elvenni tőlem, én akkor odadobtam a közelben álló társamnak. A lába elé esett, lehajolt érte, fölálltában érte a gumibot ütése… Az öcsémet (a IX. kerületi kapitányságon) egy külön szobába vitték. Később, amikor újra bevezették, vérzett a szája, bal arcán két öklömnyi dagadás.” (Beszélő, május 23.)

1949. május 24. – Szász Béla: Minden kényszer nélkül

„Persze az öt-hat nyomozó rúgással, öklözéssel, gumibot- és revolveragyütésekkel pillanatok alatt letepert. Aztán megtiportak, majd rám telepedtek, így kényszerítették égnek talpamat… Amikor visszavezettek a terembe, jobb szememet képtelen voltam kinyitni, arcomon, ruházatomon is nyilván meglátszott, ami a szomszéd szobában történt.

– Mit csináltatok vele – kérdezte Péter (Gábor).

Elesett – válaszolt hátam mögött egy durva hang… A T. felsőháza harsány nevetéssel jutalmazta a nyomozó szellemességét.” (Szász Béla, Európa–História 1989, 30–31. old.)

• Belföld