Barcsi János

Nyomtatóbarát változat

Szerbiában a keddi (február 5.) lapok többsége a címoldalon közli a jugoszláv szövetségi külügyminisztériumnak a magyar kormányhoz egy nappal korábban intézett tiltakozó jegyzékét. A Tanjug szerint „bővebb megindoklással” átadott jegyzék megállapítja, hogy a Jugoszláviába szállított fegyverekről a magyar állami szerveknek volt tudomása, „azonban megkerülték az illetékes jugoszláv szerveket”, s ezzel „durván megsértették a JSZSZK szuverén jogait, és beleavatkoztak belügyeibe”. A jugoszláv hírügynökség emellett megemlíti, hogy „a jugoszláv kormány nagyra értékeli a magyar kormány február 1-jén nyilvánosságra hozott nézeteit”, melyek a további államközi jó kapcsolatokra vonatkoznak. (A közleménynek e részét a legnagyobb szerb lapok nem említik.) A külügyminisztérium jegyzéke emellett felszólítja a magyar kormányt a további alapos vizsgálatok megindítására.

Ugyancsak kedden került a sajtó hasábjaira a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének közleménye, mely lényegében megerősíti Ágoston András korábbi sajtónyilatkozatait. Mint a magyar olvasók előtt ismeretes, szélsőséges nacionalista körök a horvátországi eseményeket kihasználva politikai kampányt indítottak a vajdasági magyarok érdekvédelmi szervezete ellen. E kampány nyilvánvaló célja, hogy a VMDK-t, miután nyilvánvalóvá vált független irányvonala, mind a szerb–horvát vitában, mind a fegyvervásárlás kérdésének megítélésében (hiszen elsőként szólította fel a magyar hatalmi szerveket a vizsgálatok elvégzésére) némiképpen bűnbakká kívánják kikiáltani. A lehetséges magyarellenes hisztériakeltés mindazonáltal a VMDK-indítvány után korántsem egyszerű feladat. A szerb nacionalista sajtó pillanatnyi zavarát e kérdésben mi sem jellemzi jobban, mint hogy az állampárt kezében lévő újvidéki Dnevnik napilap hétfői száma két egymásnak ellentmondó írást közöl a VMDK-ról. Ágoston Andrásnak a Magyar Hírlap számára adott interjúja kapcsán rendreutasítja a VMDK-t, hogy „minek ugrál”, miért avatkozik a nagyok dolgába, a másikban viszont, melynek címe is tendenciózus („januári hideg napok 1942-ben és 1991-ben”), azzal vádolja a magyarokat, hogy hallgatnak, ahelyett hogy tömegtüntetéseket szerveznének a szerbek érdekeinek támogatására.

A magyar lakosság körében a VMDK javaslatát és a magyar kormány kezdeti lépéseit némi megkönnyebbülés kísérte, Jeszenszky külügyminiszter tévényilatkozatától azonban határozottabb választ vártak. A jugoszláv közvélemény általában két kérdésre nem tartja kielégítőnek az eddigi hivatalos magyar reagálást. Az első, hogy miért várt hivatalos nyilatkozatával oly sokáig a magyar fél, a másik, hogy a magyar kormány nyilatkozatában voltaképpen mit is jelent a kézifegyverek „kis volumenére” vonatkozó mondat.

Szerb–horvát vonalon egyébként tovább folyik a propagandaháború. A horvát televízióban vasárnap este megszólaltatták a jugoszláv néphadsereg leleplező jelleggel készült propagandafilmjének egyik állítólagos kulcsfiguráját is, aki elmondta, hogy nyilatkozatát a jugoszláv kémelhárítás nyomására tette, már évekkel ezelőtt beszervezték, a filmben jelzett dátumok hamisak, s a kérdéseket is később „tették fel”, mint ahogyan a válaszok megvoltak. Szerbiában viszont az okozott általános felháborodást, hogy a napokban Horvátországban súlyos sérüléseket okoztak két belgrádi újságírón feldühödött helybeliek, s mindehhez Belgrád szerint a hivatalos horvát szervek falaztak. A belgrádi Politika napilap egyébként támadást indított a krízishelyzetben mérséklő szerepet játszó Markovic szövetségi miniszterelnök ellen is. Az újság úgy véli, hogy a kormányfő azon kijelentésével, hogy „Horvátországnak nem állt szándékában a hadseregre támadni”, lényegében a horvát szeparatisták oldalára állt.

A jugoszláv politikai színtér tehát továbbra is elsősorban önmagával van elfoglalva, a krízisből való kibontakozás különösebb jelei nélkül. Ebben a helyzetben már az is biztató, hogy lépések történtek a legrangosabb pravoszláv és katolikus egyházi méltóságok tárgyalásának megszervezésére. Talán egy sikeres közös egyházi fellépés békítőleg hat a nacionalista indulatokra – mind a pravoszláv (szerb), mind a katolikus (elsősorban horvát) hívők körében.

(Vajdaság)

• Belföld