Szilágyi Imre

Nyomtatóbarát változat

Az április 22-én tartandó második fordulóban a köztársasági elnöki tisztért Joze Pucnik, az egyesült ellenzék elnökjelöltje, és Milan Kucan, az újjáalakult Szlovén Kommunista Szövetség jelöltje indul versenybe a választók szavazatáért.

A Milan Kucant bemutató újságok (pl. a Mladiná) címlapján és fényképes illusztrációin kellemes megjelenésű, őszes úr mosolyog az olvasóra. Az előnyösen fényképezett Kucan 1941-ben született. 1959 és 1963 között Ljubljanában a jogi egyetem hallgatója volt. Életútja ezután a klasszikus pártkarriernek megfelelően alakult. A Szocialista Ifjúsági Szövetségben betöltött funkcióból az évek során betöltött párttisztségeken keresztül a Szlovén Kommunista Szövetség Elnökségének elnöki székébe került. Bár első számú motorja volt a Szlovén Kommunista Szövetség modernizálásának, sokak szemében mégis – nem minden ok nélkül – a régi rend reprezentánsa maradt. Kétségtelen, hogy a pártot modern szocialista párttá igyekezett átalakítani, de magát mindeközben kommunistának vallotta, s mind a mai napig annak vallja. Érvelésében hangsúlyozza a párton belüli máskéntgondolkodók szerepét, azt, hogy az ötvenes évek törvénytelenségeinek leginkább a kommunisták estek áldozatul, s hogy kommunisták voltak azok is, akik kimondták, hogy a fennálló rendszer nem szocializmus. Ugyancsak a párttagoknak tulajdonítja, hogy a reformok előtt fájdalom nélkül megnyílt az út. Úgy véli, hogy a pártok programjai között valójában igen kicsiny a különbség, s hogy csak a választások után fog majd igazából eldőlni, hogy melyik párt mennyire bal-, illetőleg jobboldali. A magát kommunistának tartó Kucan kiemeli, hogy minden párt, beleértve a Kommunisták Szövetségét is, szembefordult a bolsevizmussal, s célul tűzte ki a többpártrendszerű demokráciát. Elismeri, hogy a demokratikus folyamatban fontos szerepük volt és van az ellenzéki pártoknak, de úgy véli, hogy a folyamat elindítója a Kommunisták Szövetsége volt. Személyes tisztességében kritikusai sem kételkednek, s dicsérik politikai éleslátását, hogy elébe ment a szükséges változásoknak. Belgráddal szembeni bátor fellépésével a szlovén önállósulási törekvések szimbólumává vált, s így nagy a valószínűsége, hogy igaza lesz annak a cikkírónak, aki április 6-án azt jósolta, hogy a választásokat a Kommunisták Szövetsége elveszti ugyan, de a köztársaság elnöke Kucan lesz.

Az ellenzék jelöltje Joze Pucnik, az újjáalakult Szlovén Szociáldemokrata Párt és az Egyesült Ellenzék (DEMOS) elnöke 1932-ben született. Megjelenése nem oly kellemes, mint Kucané, de életútját ismerve nem csodálkozhatunk azon, hogy arca megviselt. Filozófiából és összehasonlító irodalomtudományból szerzett diplomát az egyetemen, de 1958-ban egy folyóiratban megjelent elméleti cikkéért hosszú börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban feltételesen szabadlábra helyezték, de már a következő évben visszavitték a börtönbe a szlovén agrárpolitikáról írott elemzése miatt. Az ügy folyamán valamikor „elveszett” a diplomája, így a börtönből szabadulván nem jutott álláshoz. Ezért Nyugat-Németországba ment, ahol egy ideig fizikai munkából élt, majd beiratkozott a hamburgi egyetemre, szociológiát, pedagógiát és filozófiát tanult. 1971-ben doktorált, majd Lüneburgban egy főiskolán szociológiát és tudományelméletet tanított. Tavaly tért vissza Szlovéniába. Bár ellenfelei „revansizmussal” vádolják (amin a politikai ellenfelekkel való leszámolást értik), világosan és egyértelműen fejti ki álláspontját, hogy a leszámolást morális és politikai okokból elutasítja. Úgy véli, hogy a rendszertől nemcsak azok szenvedtek, akiket megöltek vagy börtönbe zártak, hanem szinte az egész nép, s mindezt viszontelszámolással nem lehet elrendezni. A Telex című szlovén folyóiratnak adott interjúban kifejti, hogy bár rendkívül fontos volt az, amit a reformkommunisták cselekedtek, de a folyamatot nem képesek elég gyorsan és hatékonyan irányítani, ezért azt az ellenzéknek kell a továbbiakban a kezébe venni. Igen árnyaltan fogalmaz a Jugoszláviához fűződő viszonyról. Szerinte minden népnek magának kell megtalálni a boldogulásához vezető utat, s ez a fennálló kulturális és gazdasági különbségek miatt minden nép számára más és más. Jugoszlávia népei számára azonban, legalábbis középtávon, lehetséges az együttműködés egy konföderációban. Elképzelése szerint a választások után az államnak a lehetőség szerint vissza kell vonulnia, s csak a szükséges mértékben szabad beavatkoznia a gazdaság és a társadalom életébe. Lehetővé kell tenni, hogy a társadalmi kezdeményezések feléledjenek, s csak amikor már jól láthatók az elfogadható és az elfogadhatatlan törekvések, akkor kell az utóbbiakat törvénnyel korlátozni. Elítéli a magukat szocialista politikusoknak vallók azon megoldását, hogy szabaddá tették az utat a menedzserek előtt, támogatták, sőt kezdeményezték ezt a fajta átalakulást, s ugyanakkor nem tették lehetővé, hogy az alkalmazottak független szakszervezetekkel védjék meg érdekeiket. Támogatja a Liberális Párt kezdeményezését, hogy az állami tulajdon széthordását törvénnyel meg kell akadályozni, s ez az ellenőrzés azonban nem jelenthet gazdasági folyamatokba való beleszólást a szó hagyományos értelmében. A vagyont el lehet és el kell adni annak, aki megfizeti. Joze Pucnik a nyugat-európai liberális és szociáldemokrata értékeket körültekintően, árnyaltan és megfontoltan képviseli.

• Külföld