révész

Nyomtatóbarát változat

Az már az impresszumból is kiderül, hogy Ember Mária új havilapja szolgáló lap. Nevezetesen „Magyarország népei kölcsönös megismerkedését szolgáló havi folyóirat”. A vállalkozás egyrészt hiánypótló, másrészt hiábavaló, harmadrészt nagyon egészséges. Az első állítás nem szorul bizonyításra, nézzen magába a kedves olvasó, mennyit tud Magyarország kisebbségi népeiről, és milyen tájékozódási lehetőségei vannak. De ettől még azért a vállalkozás hiábavaló, mert a népek kölcsönös megismerkedésének gátjai a mai Magyarországon nem a népek között, hanem a népeken belül, s ami a méreteknél fogva a legfontosabb: a magyarságon belül vannak, s ezeken a gátakon ma nem lehet folyóiratokat áthajigálni, pláne nem ilyet. Akiket a lángoló honszerelem visszatart attól, hogy szerelmük tárgyával közelebbről megismerkedjenek, azok ezt a lapot is és a tények rajta keresztül elérhető tartományát is ignorálni fogják, mint annyi más lapot és annyi sok tényt.

Rájuk való tekintettel tehát fölösleges a lapot hátravonni a tűzvonalból, viszont egyáltalán nem fölösleges a reálisan létező olvasóra való tekintettel, aki amúgy is a tűzvonalban áll, és arról tud a legtöbbet.

A lap ugyanis valóban hátra van vonva. Az eleven emberjogi kérdések, a pusztuló magyarországi kisebbségek és közönyös döntéshozók konfliktusai, a kisebbségek elleni verbális és fizikai agresszivitás reflexiója a magyar közéletben – ilyen és hasonló ügyek tárgyalásától a lap tartózkodik. Még a frissen született, a közeljelent érintő írások is erős kisebbségben vannak a lapban. A Barátság tele van történelmi tárgyú könyvrészletekkel, másodközlésekkel, visszaemlékezésekkel, versekkel és képekkel, s az aktuális anyagok is inkább helyzetrajzok, mintsem konfliktusbogozó írások.

A lap két – alulírott elfogultsága szerint – legérdekesebb írása is utánközlés. Az egyik, Bárány Györgynek, a denveri egyetem történészprofesszorának írása a hadifoglyokkal való bánásmód kétszáz éve aktuális sötét dilemmáiról, eredetileg egy német szaklapban jelent meg angolul (folytatása következik), a másik pedig Dedinszky Gyulának, a kétszáz éves békéscsabai evangélikus lelkészdinasztia tudós matuzsálemének a Békés Megyei Levéltár által kiadott könyvében. A háromkolumnás könyvrészlet a XVIII. századi betelepítések idején egynyelvűnek és egyvallásúnak, szlováknak és evangélikusnak szánt Békéscsaba történetének százötven évét fogja át, azt a másfél századot, melynek első kétharmadában még rendszeres magyar nyelvtanítás s magyar prédikációk sem voltak a városban, szlováknak olvadt be, aki beolvadt, s melynek végére Csaba soknyelvű és sokvallású város lett evangélikus–katolikus–ortodox szlováksággal, német–jiddis–magyar ajkú zsidósággal és négy nyelven beszélő görögkeleti közösséggel.

A Barátság háttérlap. Előtérlapból van elég, háttérlapból nincs. Különösen ilyen intim, az olvasóhoz közel lépő, a (többnyire másodközölt) szerzőket mintegy házigazdaként bemutató háttérlap eddig nemigen volt.

A Barátság közvetetten szolgálhat. Azon a véleményformáló körön keresztül, amely eleve barátsággal közeledik hozzá. A Barátság nem tud más hitűeket konvertálni. Mást tud: elvi álláspontok csontvázára ráépíteni a testet, rárakni a húst, és beleépíteni az érvezetékeket. Az érzékletes tények, a kisebbségi sorsok részletgazdag, mégpedig érzelmileg nem közömbösíthető részletekben gazdag közelképe, az események logikájának az evidenciája emocionális töltést, energiát és hitelesítő tényanyagot ad azoknak, akikre – hogy egyszerűen mondjuk – számítani lehet. S bizony nem kizárólag az számít, hogy egy társadalmi erővektor merre mutat, az sem egészen mindegy, hogy mekkora.

• Rábeszélő